Slapec ° blog

Slapec : gondolatok

Az előbb eszembe jutott hogy 2012 van, úgyhogy a szokás szerint innen is Boldog Új Évet minden kedves ide tévedőnek. Az idei év blogolás szempontjából pocsék volt. Ugyan ezen az oldalon, kicsit lejjebb megtalálható a tavalyi évzárós post. Kicsit szomorú, hát ennyire futotta...

Akkor egy eléggé közhelyes fogadalmat tettem magamnak, amit igazából sikerült is tartanom, úgyhogy most pár mondatban következzen, hogy mégis milyen volt az évem -amit illett volna végig blogolnom-

A 2. félév a BME-n nagyobb lendülettel indult, de azért bennem volt hogy a biztonság kedvéért azért jelentkezni kéne másik iskolába, hátha mégse elég a nagy elhatározás. Megérte, mert kiraktak az egyetemről, és átmentem a Gábor Dénes Főiskolára mérnök informatikára, ami sokkal nyugisabb mint az egyetemi élet. Az első félévem sikeres volt, minden tárgyam meglett. Könnyebb barátokat is szerezni -pontosabban nekem könnyebb-, kisebb a csoport, így majdnem ismer mindenki mindenkit. Kicsit középiskola feel, nem probléma. Na mondjuk csajokból természetesen elenyésző mennyiség van, nem is vártam többet.

A nyár melóval telt, az őrségben kaptam egy régi házat, azt kezdtük el felújítani. Részemről ez a tevékenység július vége felé megszűnt, mivel bevonultam a kórházba, megoperáltatni magamat. Innentől egy hónap pure fekvés következett, csak TV és számítógép.

Az év harmadik felének fontosabb része a Function demoparty volt, ahol kiadtuk végre első demonkat. Nem volt egyszerű szülés, mert hirtelen felindulásból elkövetett kódolásnak számít, de elkészült, és ez a lényeg. A decemberben megrendezett Experience demoshown megszavazták a legjobb újoncnak a demonkat, ez iszonyatosan motiváló, úgyhogy egy valami már biztos erre az évre: lesz release.

Az évet úgy általában a programozás fogta össze. Nagyon sokat fejlődtem szerintem ezen a téren, főként Pythonból, de mellette azért foglalkozok javascripttel, phpval, c-vel meg c++-al, mysql-el, css, html, ja meg azzal az ocsmány javával is.

Ez az év annyira nem volt tömény, szerintem. Sajnos ezeknél több nem is igazán ugrik be, lehet nem lett volna rossz ötlet tényleg írogatnom egy kicsit gyakrabban, akkor talán legalább írásban megmaradtak volna az emlékek, de most már mindegy. Majd jövőre. Mármint idén.

BUÉK
-slp

Nos, elkezdődött az idei Function demoparty. Élőben jelentkezem innen a '1238 Budapest, Grassalkovich u. 122-124' alól, a Táncsics Mihály Művházból.. Aki esetleg kedvet kapott egy 2 napos demózáshoz az még bátran lejöhet. (Vagy ha nem tetszik neki a Hacktivity :)

Viszonylag élőben fogok írni, bár nem igazán ismerek senkit; az ilyen közösségi dolgokat talán én is fel fogom ismerni.

17:17 - Összeraktam a gépemet, alig vagyunk páran. Jelenleg kicsit olvasóterem feeling van. Mindenki nagyon kultúrált. Épp audiotest megy. Remélhetőleg az éjszaka folyamán sikerül befejezni a demonkat, és akkor indulni is tudunk talán.

17:41 - Pár perc és ide kell érnie a Caiwannak.. vagy eltévedt.

18:01 - Megérkezett Caiwan, talán lesz akkor kód is.

18:35 - Itt az ideje végre elkezdeni dolgozni is bazdmeg, mondom én. Akkor jöhet az endless szinkronizálás, modellezés JA VÁRJ életembe nem modelleztem.

20:21 - Szép lassan haladunk. De inkább lassan mint szépen. Mellesleg nem vagyunk még túl sokan, de nagyon kellemes a hangulat. Megnyitó az csúszik/nem volt, de elméletileg 40 perc és indul a gamedev compo.

21:16 - Épp zajlik a gamedev compo. Egész kellemes játékok mennek. A zene amúgy kicsit hangos. A demonk meg jelenleg nem igazán működik. Ebben a pillanatban véget is ért a compo.

22:03 - Szép lassan telik a demoshow. Sajnos igencsak súlyos problémákba ütköztünk, ugyanis nem akarnak a kockák úgy villognia ahogy akarjuk. Ez eléggé nagy probléma, főleg hogy még a kamera sincs megcsinálva, arról nem is beszélve hogy a Caiwan nincs is itt jelenleg. Kezdek erősen szarni hogy nem lesz demonk.

23:13 - A villogás nagyjából beindult. Most nekiállhatok kibogozni azt a mocsadék sok timecodeot.

Szombat, 0:37 - Kicsit túl hangos már a zene, mivel koxon szól vagy 5 órája, és nagyon nem úgy tűnik hogy lejjebb akarnák halkítani. Így kicsit kúrva nehéz kódolni, főleg mert elbasztam kicsit az időzítést. Sok meló van még hátra.

1:25 - Megint rájöttem hogy kurvára mindegy hogy mennyire elegáns a kódom, ha hamarabb összehányok valami mást ami ugyan azt az eredményt produkálja. *Ja és végre vége a demoshownak, aminek igazából nem kéne örülnöm, de nagyon hangos volt, szóval most ez jó. Mégse

2:15 - Úgy néz ki hogy már csak a kemény mag van ébren. Meg a bigscreen.

3:23 - Nagyjából minden hangszert időzítettem már. Amúgy úgy általában ugyan annyian vannak mint 1 órája. Kint az előtérben egy valamilyen régi Mac-et figyelnek az emberek. Leon épp kicsit részegesen kommentálja a demoshowt.

3:57 - Na, mára ennyi. Necces hogy holnap 17:00-ig mit fogunk tudni virítani. Ahogy körbenézek, többnyire játszanak az emberek, meg Firg rulez.

8:16 - Kicsit nagyon friss mindenki.

11:49 - Nemsokára ebédidő, a demo pedig egész jól halad, a kamera van igazából már csak hátra. Amúgy annyira nincsenek sokan a helyszínen, valószínűleg estére jön meg a nép. A sarokban C64-en játszanak, a Caiwan meg mindennel foglalkozik, csak a kódolással nem. Na jó, ez nem volt teljesen igaz.
Ami az estét illeti, eléggé rövid volt. Az hagyján hogy 4 órát aludtam, de a pure parkettán, mert én hülye csak egy kispárnát hoztam magammal... de legalább nem volt hideg.

13:22 - Egyre közeleg a deadline. Részemről a modell elkészült, az időzítése rendbe van, már csak a kamerát kell megoldani. Ez persze megint csak geci sor rabszolga meló lesz. Ha elkészülünk a demoval, akkor onnantól az lesz az érdekes kérdés, hogy fenn tudok-e egyáltalán lenni a showig. Amúgy nem vagyunk túl sokan, mondjuk már most annyian vannak mint tegnap a 'csúcsidőben'.

16:59 - Elkészült a demonk. Soha többé nem fogok partykódolni. Nem volt jó ötlet így kiadnia az első rlzünket :D

17:07 - Épp szeminárium van. Egész sokan összegyűltünk de remélem hogy estére még többen lesznek.

20:10 - Közeledünk a compo nighthoz. Az 5-órai pattogás kicsit megviselő volt, azért is nem írtam. Nagyjából megtelt a művház, szerintem a gép mellől fogom végignézni a prodokat, mert már most, hogy épp szünet van is tele a nézőtér.
A zene compo már véget ért, egész sok, nagyjából hasonló minőségű szám volt. Az előbb véget ért a handdrawn gfx compo is, nem volt túl sok induló, ráadásul a C64 és PC képek egy kategóriába kerültek. Most következik a freestyle gfx, aztán koncert, és a wild- majd a demo compo.

22:00 - A SIDRip Alliance koncertje pár percen belül véget ér. Most még épp visszatapsolás alatt állnak. Rövid idő múlva tehát jön a wild compo, aztán a demo compo.

Vasárnap, 1:40 - Véget ért a compo est. Egész jó entryk voltak, viszont a mienk kicsit elbaszódott. Érdekes hogy a demo végére így hirtelen beállt egy új állásba a kamera, nem tudom hogy honnan szülte ki. A másik meg hogy a szinkron is elbaszódott. A fade out-ra már nem is volt idő;a function logó korábban jelent meg. Szóval rossz volt... de legalább nem idegesítően hosszú. 45 perc és eredményhirdetés, úgyhogy most összepakolom a gépet aztán majd a vége után hívok egy taxit és megyek aludni. A 2 nap alatt 4 órát sikerült, szóval jól fog már jönni.

"Benne leszek az internetben!"

Ez a bejegyzés pont egy olyan dologról fog szólni, amit valószínűleg a Facebook felületén fogjátok a legtöbben elolvasni, tehát egy közösségi médiában.

Nem feltétlenül kell több évre visszanyúló internetezési tapasztalattal rendelkeznie bárkinek is, aki most a facebook-on regisztrálva van,ahhoz hogy lássa: az internet igencsak átalakult az utóbbi években, méghozzá eléggé gyors tempóban.

Az internet, vagy hogy pontosak legyünk a web olyan szintű átalakuláson esik át, amit sokan csak web2.0-nak neveznek. De mégis miről szól a web2.0?

Nem is vesszük észre, annyira hétköznapi, és pont ez is a lényeg: hogy rólunk szól. Az internetet régen kizárólag hozzáértő webfejlesztők formálták, cégek, állami szervek és különböző intézmények hoztak létre saját weboldalakat, ahol egy kijelölt szerkesztő (vagy szerkesztő csapat) intézkedett a statikus tartalomról, a napi hírekről, az aktuális ajánlatokról. Az átlagos felhasználó (a döntő többsége az internetező társadalomnak) pedig kénytelen volt azt olvasni, amit elé tettek. Pontosan úgy, mint az újságok. Pontosan úgy, mint a TV.

Léteztek régen is fórumok. Chat, és BBS, ahol az emberek eszmét cserélhettek egymással, és léteztek olyan weboldalak, ahol külső szerkesztők is besegíthettek cikk írással. De ez ettől még nem lesz web2.0

A web2.0 ott válik el a -hívjuk így- web1.0-tól, hogy az átlag felhasználó kezébe kerül az információ létrehozásának teljes joga. Vagy saját maga felel a teljes rendszerről, amiben közre adja gondolatait, vagy -ez a jellemzőbb- igénybe vesz egy olyan szolgáltatást, amiben csak egy hajszál vékony réteg az, amihez egyedül a rendszer üzemeltetője férhet hozzá, minden más tartalom a felhasználó kötelessége.

Egy hétköznapi példával élve, ez a "Benne leszek a TV-ben!" megvalósítása az interneten, azaz "Benne leszek az Internetben!" gyakorlatilag.

A közösségi oldalak; a magyar közösségi oldalak bukása
Egy időben számtalan közösségi weboldal kezdett megjelenni az interneten. Mióta kijött a "Facebook film" azaz a The Social Network (A közösségi háló) sokan azt hiszik, hogy az oldal 2004-es megjelenésével a világ első ilyen jellegű weboldala lett. Ez egyáltalán nem így van. Hogy hazai példával jöjjek: az iwiw már 2002-ben működött! A kevésbé ismert Orkut, a Google közösségi oldala pedig 2004 januárjában létezett (a facebook 2004 februárjában jött létre, ráadásul zárt (idézzek) "exkluzív" oldalként, ellenben a Google oldala csak meghíváshoz volt kötve).

Nyilvánvaló mára a Facebook egyeduralma a közösségi hálók terén. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis mivel tudott ennyire kiemelkedni a többi oldalhoz képest ez az egy? Születése pillanatában már létezett a MySpace (2003), a Hi5 (2003) és a Friendster (2002) is.

Az indok viszonylag egyszerű: a facebook megvalósította a web2.0 követelményeit.

Egyértelmű, hogy a közösségi oldalak a web2.0 szülöttjei. A közösség, az emberek hozzák létre a tartalmat, képeket töltenek fel, bejelölgetik egymást ismerősnek, szóval saját közösségi hálózatot produkálnak. A fő probléma viszont mégis csak az, hogy a web2.0-t senki se gondolta ennél tovább.

Manapság egyre másra próbálnak a közösségi portálok eljutni "a facebook szintjére". Ezt látja mindenki, és mindenki úgy is fogalmazza meg, mint hogy "az xy oldal teljesen olyan akar lenni, mint a facebook". De hát mégis minek létrehozni alternatívát, ha már van egy jól működő rendszer? A legutolsó halott próbálkozása a reinkarnációnak az iwiw megújulása volt, ami, legyünk őszinték, többet ártott mint használt.

Tehát miért jó a Facebook? Egyszer egy rövid mondatban megfogalmaztam: "A Facebook valósítja meg jelenleg a legrealisztikusabb digitális világot". Vegyük csak azt a vékony réteget, amit feljebb említettem, azt, amihez csak a rendszer üzemeltetője fér hozzá. A rendszer most legyen egyelő a facebook profillal. Ehhez képest a közösségi tér egy átkozottul nagy halmaz, aminek a központja a News Feed, azaz a közös üzenőfal.

A magyar közösségi oldalak fő problémája ezek szerint az, hogy sajnos a profil tölti ki a teljes tartalmat, és nincs meg a közösségi tér. Abba már ne is menjünk bele, hogy egyetlen magyar közösségi oldal se volt képes éveken keresztül alkalmazások befogadására.

Ha a két magyar portált kéne egymáshoz hasonlítani -bár ezt tudja mindenki-, a myvip volt a fiatalosabb, az iwiw az -úgymond- "komolyabb".
A myvip sajnos a megújulásaival egyre csak robusztusabb és lassabb oldallá vált, rengeteg reklámmal. A meglehetősen szerény képességű notebookomon a myvip mai oldalán csak szaggatva tudok scrollozni még úgy is, hogy blokkolom a reklámokat. Vannak persze olyan emberek, akiknek az ilyen csicsás, bazári majommal megegyező design tökéletes, de kérem..

Az iwiw-et megújulása óta "Facebook2"-nek is szokták nevezni, és jogosan. Bár ott már régebben megjelentek az alkalmazások, úgy összességében eléggé gyengék. Üzenőfallal is rendelkezik az oldal, ami inkább hirdetőtábla, nehezen nevezhető egy interaktív valaminek.

A Facebook fő hajtóereje mára mégis az, hogy optimista. Teljesen beleivódott a hétköznapokba a "like" (lájk) kifejezés. Erős társadalomformáló hatása van ennek az egyszerű kis szócskának, és a hozzá tartozó erősen raszteres ikonnak. De mégis mennyire jó, és mennyire briliáns hogy egy kattintással kedvelhetjük egy ismerősünk megosztott tartalmát, legyen az szöveg, kép, link, akármi. Ez az első, de sokszor legkifejezőbb eszköze a kapcsolatnak két felhasználó közt.

Nem kell szerintem a facebook lehetőségeiről írnom, ezt mindenki tudja mára már.
Hogy modern szóval éljek, innovatív az oldal. Sajnos a magyar oldalak nem innovatívak, így idővel szépen eltűnnek a süllyesztőben, nem akar majd senki se egy félig-meddig megvalósított, korlátolt digitális világban élni.

-slp

Digitális én V - Nyomaim II.

(A bejegyzés első része itt)

2005. január 1-én biztos volt már MSN címem (akkor még így hívták). Anyum e-mail címével kezdtem még. Jól emlékszem, úgy képzeltem el az MSN Messengert, mint egy olyan chatszobát, ami végre nem java alapú, hanem valami "normális" programba fut... olyan DC++ szerűen. Nem igazán jött be.

A regisztráció pontos dátuma: 2005. március 6, vasárnap (gyakran regisztrálom magam vasárnaponként, úgy néz ki :) Ez most volt nem rég 6 éve akkor ugye.

Az idők során kétszer váltottam címet. Az első váltás a gmail-es címemre történt. Akkor még GMail-re csak meghívóval lehetett regisztrálni, és mivel én nagyon büszke voltam rá hogy csatlakozhattam, így rögtön hozzá is csatoltam a messenger accountomat.

Ezzel a GMail-es címemmel a Windows Live szerint 2005. Június 23-án regisztrálam, ami egy csütörtöki nap volt. Így visszagondolva kicsit nagyobb intervallumra emlékeztem, de hát már csak jól rögzítette a rendszer a regisztráció dátumát.

Ugye a blogom alternatív címe a slapec.tk. A domain szolgáltatónál lehetőség van e-mail átirányításra is, amit kihasználva regisztráltam a wlm at slapec.tk címet, 2008. december 21-én, érdekes mód vasárnap megint.

Az MSN-en (illetve hát WLM-en) töltött 6 év alatt közel 300 különböző emberrel ismerkedtem és kommunikáltam több-kevesebb ideig.
2009. július 19-én, vasárnap írtam egy cikket addig bezárólag a WLM-es szokásaimról (mellesleg eléggé olvasott bejegyzésé lépett elő). Akit érdekel, itt elolvashatja.

Eléggé késő van már, így kicsit nyomottan írom a bejegyzés végét. Nem vagyok teljesen friss már.

A lényeges momentumokat sikerült összeszedegetnem szerintem. Sikerült igazán elkanyarodni az alaptémától, ami ugye csak az az egyszerű cselekmény lenne, hogy magamra keresek a Google-n.
Két pontot szántam befejezésül, az első legyen tehát önmagam "tisztázása", azaz melyik az a találat, ami mögött én vagyok, és melyik az, amelyik mögött valaki más.

Egyszerűbbnek látom összeszedni azokat az oldalakat, ahol én vagyok, mint kizárni azokat ahol nem, tehát:

Twitteren, és a különböző twitter-linkelő (yamm, turulcsirip, csiriplinker,...) oldalakon én szerepelek (a linkelés automatikus, magamtól nem reklámoznám ennyire magam).
Picasaweb-en is az én gallériám található. Eléggé elhanyagolt, és inkább raktár szerű, nem gond.
Flick-n is fent vagyok. Pontosabban felraktam egy időben a képeimet... aztán rá kellett jönnöm, hogy a Flick inkább fotózásról szól. Persze saját magam törlésére már lusta voltam. Nem baj, legalább archív célokra jó lesz.
Van egy ú.n. ZD FAQ a neten, ez egy ZDaemon Leírás. Én írtam persze ezt is, le akartam már törölni, csak a jelszóra nem emlékszem, az emlékeztető meg sose jött meg :)
Létezik egy slapectetelek.tk című oldalam is. Ez még tavaly az érettségi alatt készült, és a nyílt tételgyűjteményem felé mutat(ott mert inaktivitás miatt elérhetetlen, én meg nem fogom újraregisztrálni, mert minek?), amit amúgy itt még el lehet érni.
Remélem olvassa valamelyik volt osztálytársam, és követi a példámat. Ha nem esne le hogy mit kéne, akkor jelezném: "NE data.hu-ra tedd már azt a rohadt doc-ot, vagy zip-et, hanem google docs-ra, amihez elég egy google account (mármint a feltöltéshez. A letöltés public), nem kitétel a gmail. Nem kel várni, nincs korlát, és office-t se kell leszedtem hogy el tudtam olvasni azt a doc-ot, amit mellesleg txt-be is leírhattál volna." Ja amúgy nem igazán érint, csak irritál, hogy felesleges időpazarlás, és azért kicsit többet várnék el a webfejlesztőktől. Persze ha szégyelli is valaki még nem jelenti hogy nem lehet kényelmesebb technológia felé fordulni. Ahhoz nem kell webmesternek se tanulni.

Pár demoscene beállítottságú oldalon is jelen vagyok (scene.hu, partyk jelentkezési listáiban).
Fent vagyok a sat.hu-n. Régebben foglalkoztam műholdazással, annak az öröksége ez még.

A keygenmusic.net-en is szerepel a nevem. Én fordítottam az oldalt, évekkel ezelőtt. Updatelni kéne azt is, majd írok egy levelet hogy fixeljünk pár dolgot :)

QDB-n is előfordul a nevem, ott mindegyik én lennék.

Ahogy nézem a találatok első 35 oldalát, minden más oldalon szereplő Slapec felhasználói név _nem_ hozzám tartozik.

+Bónusz: Lehet találni egy ilyen... vicces sort, vagy hogy is nevezzem. Idéznék:
"Olyan kemény vagy, mint a két hetes babasz_r. (created by Slapec)"
Na, ez se tőlem van.

Befejezés
Sokan kérdezték, régen főként, hogy mégis mit jelent az a szó hogy Slapec, meg főként, hogy honnan van.

A Slapec szót a Ron Kapitány c. filmben hallottam, átkozottul régen már, az RTL Klub-on. A filmben egy család nyaralni megy egy hajóval (van egy lányuk és egy fiúk). Ennek a hajónak a kapitányát hívják Ron-nak, aki gyakran ugráltatja a filmbeli családból a kisfiút, akit Slapec-nak hív. Gondoltam hogy nem sok más embernek lesz ugyan ez a neve az interneten, így felvettem én.

A Slapec mint kifejezés a katonai szlengben használatos, és a baka egyik szinonimája. Gyakorlatilag a Slapec az az ember, akit ugráltatni lehet, és meg is csinál mindent amire kérik, hálátlanul.

-slp

Digitális én IV - Nyomaim I.

Elmondható, hogy mindenki aki nicknevet -milyen ritkán hallom manapság ezt a szót- választ magának az interneten, az előbb-utóbb rákeres majd a saját nickjére, vagy a blogjának a címére, vagy akármire, hogy valamilyen módon gyakorlatilag visszakövesse magát. A Google minden publikus weboldalt követ amit csak tud, és így egyben gyakorlatilag archivál is.

A weboldalak az interneten idővel olyan lapokká válnak mint amilyenek egy régóta háborítatlan fiók alján vannak. Ami legfelül van, az szúr a leginkább szemet, és egyben az a legfrissebb is. Aztán haladsz lejjebb: más a stílusod, a helyesírásod, a témák is, aztán ott találod magadat már az előző évezredben, látod a még kínosan betartott gyöngybetűidet, mert hát akkor még ott állt a tanítónéni és figyelte hogy szépen kanyarintod-e a kapuvonalat meg a fecskevonalat is persze. Na jólvan, haladsz, és akkor elértél a fiók aljához, ami most legyen HDF lemez, mert nálam az van.

Meg kell hagyni, a nők nem annyira szeretnek nicknevek mögé elbújni. Ez nem probléma igazából, csak egy becenév nem a legjobb azonosító a világban, mert biztos sok más ember is használja. Na mondjuk most hogy így végignéztem a messengeres partnerlistámat úgy összességében kevés "igazi" nicket látok. Látszik ki gondolta véresen komolyan azt a napot, amikor először akarta azonosíttatni magát az interneten. De ez más téma.

Részemről az első nickem az igazán szellemes Flopy név volt. A Minimax fórumára regisztráltam ezzel a névvel 2002. Március 10-én (Vasárnap). Itt vissza lehet olvasni pár kommentet. Eléggé retardált, nem tagadom, de azért akkor még csak 10 éves voltam! Ahogy én emlékszem ekkor még máshol nem is voltam jelen.

A már-már történelmi jelentőségű névváltás egészen pontos dátumát sajnos nem tudom már én se megmondani. 2003. Augusztus 28-án regisztráltam a Prohardver fórumára, ott SSlapec néven. Ha valahol a Slapec név már foglalt, rendszerint az SSlapec nevet próbálom utána. Az SS nem a Waffen-SS-t jelöli, hanem hogy Schőn Slapec, csak úgy tájékoztatnám a náci beállítottságúakat.

2003. Augusztus 24-én elérhető volt életem első weboldalja, ami az scpe.fw.hu -n üzemelt. A weboldal címe nem túl trükkös, a vezetés- és keresztnevem első 2 betűjéből áll. Az oldalon még most is van tartalom, igaz kifelé mutat a /dev/null-ba, szóval sokra nem lehet vele menni.

Ténylegesen visszahaladni az időben a Teveclub segítségével tudok. Itt 2908 napja regisztráltam (megj: a tevémet 5-6 éve odaadtam KaBuTo barátomnak, hogy vigyázzon rá, és ő azóta is gondozza. Nos igen, elismerésem neki!), ami 153-al több mint a Prohardveres regisztrációm. Gyors számítás után eljutunk a 2003. Március 28., Pénteki naphoz. Az is biztos, hogy az első tevém, akit szintén Slapec-nek hívtak, olyan 280 nap környékén elpusztult. Most mit mondjak? 2002 Júniusában már létezett a Slapec név, feltehetőleg.

A Minimax fórumán 2004.04.11-én regisztráltam a Slapec névvel, Vasárnap. Röhögjetek csak nyugodtan, ha nektek lennének ilyen archív írásaitok ti is csak röhögnétek magatokon!

A nevet sikerült nagyjából elhelyeznem időben. Persze más álneveim is léteznek, de hát ilyenje mindenkinek van, ez nem is hír igazából.

A tudatosan létrehozott tartalmaim, tehát a saját weboldalam, a blogjaim, vagy a deviantart profilom története is évekre nyúlik vissza.

Akkoriban, 2003 környéke ugye, a blogszolgáltatások annyira nem voltam még elterjedve a magyar interneten, én meg részemről amúgy is jobban preferáltam a "menő" FrontPage-es weboldalaimat, így hát belekezdtem egy saját weboldal üzemeltetésébe, ez az scpe.fw.hu.

A weboldal alapkoncepciója nem volt újító semmiben se: vicces tartalom. Ennek ma is megvannak a maga képviselői: ezek ugye a like-orientált vicces kép és videó gyűjtő n+1-ik oldalak. Erről most nem indítok anyázást, az majd másik post lesz.

Az első weboldalamról sajnos már nincs képem, és igazán már a lényegére se emlékszem. Annyi biztos, hogy -természetesen- más oldalakról lemásolt javascript kódok voltak rá feltéve, mint hogy egeret követő óra, és ilyenek. Átkozottul hasznos dolgok egyszóval.

A következő verzió, ami már Slapec néven futott archiválása alá esett az Internet Wayback Machine-nek. Ez egy olyan weboldal ami archiválja az internetet. Azért az nem semmi, hogy az én kis eldugott gagyi oldalamat is megtalálta, és archiválta is, szóval köszönet érte.

Ez a tartalom már sokkal jobban rendszerezve volt, és inkább annak a szellemében készült, hogy saját hülyeségem gyűjteményét adjam közre, és más gyarapíthassa is. Mivel PHP tudás birtokában nem voltam, így kézzel került fel minden beküldött adat a weboldalamra. A "beküldő" elküldte a weboldal alján található mezőből a contentet amit érdekesnek talált. Én megkaptam e-mail-ben, aztán kézzel felrakosgattam a weboldalra. Hát igen, eléggé lámer, de egy ideig ment.

A fő kategóriát az "SMS-üzik" alkották. Érthető, az emberek szeretik a vicces üzeneteket. Újévkor, Valentin-napon, mittudomén mikor. A szerelmes sms-ek kategória hamar a húzóággá vált. Sokan azt hitték -osztályomban-, hogy nekem küldik a sok szerelmes sms-es szöveget, de most itt is mondanám: csak a weboldalnak küldték, hogy kitehessem. A látogatószám 90-140 ember között volt naponta, hamar elértem a 30.000 egyedi (regisztráció óta, nem naponta!) látogatót, ami 2003-ban, egy 11-2 éves kis sráctól nem rossz szerintem.
A weboldalam végül is a sok üzenetbe omlott össze. Napi 20-30 e-mail-t kellett volna feltennem. Kitaláltam, hogy írok jobb weboldalt, és hogy másik tárhelyre is költözök. Hát nagyjából azóta áll a költözésről szóló szöveg a weboldalam főlapján.
Ezen a linken egy lassú verziója elérhető még az oldalamnak. Sokszor dob hibát, CTRL+F5-re talán behozza egyszer :)

2004-ben már újabb szelek fújtak felém. Ekkor jelent meg a Teveclubbon a Napló ficsőr, ami gyakorlatilag egy olcsó blog szolgáltatás volt. Persze én is nekiálltam, 2004. Június 16-án, Szerdán. Na itt aztán sok baromság összegyűlt, kicsit pirulok is amikor vissza olvasom. 12-3 éves voltam ekkor ugye.

A naplózást már akkor is napi rendszerességgel képzeltem el, és persze a megvalósítás olyan lett, mint aminek most itt jelenleg is tanúi vagytok: akkor írok amikor épp kedvem van, rendszerint 2 havonta.

2006. Május 2-án, Kedden következett a nagy lépés ismét, amikor hivatalos blogot regisztráltam magamnak itt, a slapec.freeblog.hu-n. Ez volt az első bejegyzésem, nem túl szónoki. Egyből belecsaptam a közepébe : )

Ha jól emlékszem, út közben volt a Tv2-n is blogom. Most két dolog lehet: 1- megszűnt a tv2 blogszolgáltatása 2- sose volt és hülye vagyok. Szerintem az előbbi az igaz. Az a lényeg hogy volt-egy-másik, de az ilyen 2-3 postot élt meg.

Időközben eldöntöttem hogy átköltözök Blogspotra, _mint a többiek_. Ez utóbbi kijelentést átgondolva maradtam a helyemen. Nem arról vagyok híres, hogy követném a tömeget.

2006. Február 4-én, Szombaton regisztráltam deviantArt-ra. Minden tizenéves igyekszik valahogy megvalósítani önmagát. A tehetségesebbek írnak, festenek, rajzolnak, valóságban vagy számítógépen. A tehetségtelenebbek fényképeznek meg montázsolnak. Részemről a vektorgrafikus ábrázolásban teljesedett ki a kreativitás. Meg kell mondanom, egészen sok időt öltem bele úgy hiszem, és nagyon tanulságos is volt, de ki kell jelentenem: nem valószínű hogy ilyen szinten folytatnám a munkáimat, mint régen. Elmúlik minden szép lassan idővel ugye.

2006. Május 30-án, Kedden csatlakoztam a YouTube-hoz, nem sokkal egy éves indulásának évfordulója után. A youtube-os karrierem nem igazán kiemelkedő, hobbinak nevezném igazából, hogy néha felkerül pár videó.

A legutolsó jelentősebb csatorna amit magamról nyitottam a Twitter accountom. Ez már a web2.0 erősen. Mennyi idő telt el 2002. Március 10 óta. Egyszerű kis fórum, most pedig streaming API.

Sajnos viszont ennél teljesebbre nem tudom megírni jelenleg a saját idővonalamat, mivel nincsenek nálam jelenleg az MSN-es (WLM) beszélgetéseim logjai. A következő bejegyzésben befejezem ezt a témát is, remélem.

Folytatás

Digitális én III

Az elmúlt pár héten kaptam egy e-mail-t, hogy az X3 nevű tárhelyszolgáltató meg fog szűnni. Azonnal beugrott erről a rég hallott névről a régi "hekker" énem.

5. osztályos voltam, épp nyár volt, szóval már mentem át nagy hatodikosnak. Ez 2002 nyara volt tehát. Nekem ekkor már állandó internetem volt, jó kis betárcsázós, az enterNET-nél volt előfizetésem, szerintem 10 órás internetre. Nevetséges mai szemmel, de nem is ez a lényeg most.
Egészen pontosan megmaradt a dátum régről, éppen ekkor utaztam ki Dániába egy hétre. Augusztus 19-én értünk haza. Erre azért emlékszem, mert az egy hetes kiruccanás után másnap egyből mehettem koszorúzni Augusztus 20 alkalmából. Ezek szerint 12-én, vagyis előtte nap, tehát 2002 Augusztus 11-én járunk.

Ezekben az időkben a blogolás, twitter, és egyéb szociális médiák még nem voltak elterjedve (vagy nem is léteztek még). Ilyen szempontból ez még az a "nem hígult internet" volt. A hígulást akkor is a fórumok és chatek idézték elő, hisz ott semmi szakértelem nem kellett a hülyeség közreadására.

Eddigre én már vígan tudtam weboldalt szerkeszteni, volt nekem is saját weboldalam. Rengetek ingyenes weboldal-hostoló szolgáltató létezett akkor. A mai szemmel nevetséges tárhelyt kínáló extra.hu a maga 20mbjával. Freeweb, Ultraweb, ATW, Tar.hu, meg az említett x3.

Aki nem tudná, ezek az oldalak azért voltak ingyenesek, mert valamilyen reklámmal látták el a feltöltött weboldalt. Rendszerint egy vastag sáv (frame) jelent meg az oldal tetején, ami végig ott is volt, benne 1-3 reklámképpel. Ezt persze ki lehetett iktatni a feltöltött weboldal kódjával, de ez nem volt szabályos.
Létezett még a pop-up-os verzió, hogy az oldal megnyitásakor egy felugróablak adta a reklámot. Régebben ezt nagyon sok rossz szándékú weboldal is kihasználta, és mivel azokban az időkben az Internet Explorer volt az uralkodó, ezért elterjedtek voltak a pop-up blocker programok, amik az előugró ablakokat nem engedték megjelenni, így a reklám se jött elő.

A hackerkedés úgy általában érdekli az embereket, és úgy általában a fiúkat inkább. Régen csomó ezzel foglalkozó oldalt ismertem, ma igazából egyre emlékszem igazán, a Dodge Viper Hacker Club-ra, azaz a DVHC-ra. Ez sokkal aktívabb volt akkor mint most, érthető, az ilyen oldalaknak úgy általában leáldozott mára (vagy csak én nem találok egyet se mostanában).
Ez az oldal volt az ultimate hacker forrás, "hogyan törjünk fel honlapot?" "hogyan törjünk fel programot?" és egyéb hangzatos cikknevekkel. Persze ahhoz már nem voltam eléggé tehetséges hogy sikerüljön is valamelyiket elvégezni, de azért lelkesen olvastam a cikkeket, és ami izgalmasabb volt: gyűjtögettem a programokat.
Jól emlékszem, volt egy olyan programom, amivel bármilyen e-mail címről tudtam levelet küldeni. Nem belépni rá vagy ilyesmi, csak küldeni róla. Magyar volt a program, de ennyi igazábó. Annyi biztos, hogy működött, nagyon örültem neki.

A weboldalak feltörése tűnt a legmókásabbnak akkor. Ugye ehhez jelszóra lenne szükség, amit én nem tudtam. Egyből logikusnak tűnt az "elfelejtettem a jelszót" gombot megnyomni, és kikérni a jelszót valami más felhasználó nevében magamnak. Rendszerint, mint ahogy ma is szokás, a beállított e-mail-címre egy jelszó változtató levelet küldtek, szóval sok helyen ez nem volt járható út. Így érünk vissza az X3-hoz, ahol más volt a helyzet.

Az x3-on létezett a biztonsági kérdés opció is. Az ilyen ma is létezik, de ennek a megválaszolása nem adja meg a jelszót magát. Itt viszont máshogy működött, méghozzá:
A felhasználó gépelte be magnak a biztonsági kérdést és a választ is rá. A helyes válasszal a jelszó megjelent a képernyőn. A pluszpoén, hogy a biztonsági kérdést nem lehetett megváltoztatni, azaz: ha egyszer kitaláltad a választ, mindig megkaptad a jelszót.

Erre azért nagy öröm volt rájönni 5. osztályosként, neki is álltam kihasználni. A cél a top oldalak "elfoglalása" lett volna. mp3Pro (zene letöltő oldal), gyaraki (pornó), ami most így hirtelen beugrik. Ezek a top10-be látszódtak. Sajnos a jelszót sok esetben nem sikerült kideríteni, de azért voltak kivételek. Két féle volt igazából, az egyik amikor valami egyszerű, pár perces googlezással is kitalálható válasz felelt a kérdésre. Emlékszem, az egyik oldalon csak ennyi volt kiírva: * Allan Poe. Rákerestem, és azonnal ki is dobta a Google hogy Edgar. Beírta ezt válasznak, és meg is kaptam a jelszót.
A másik gyakori kérdés az egyben a válasz is volt. A gyaraki nevű oldalnál történt ez például.
Ez egy eléggé nagy XXX oldal volt akkor, sokan böngészték, és rengeteg kép volt rajta. Célba vettem. A kérdés ennyi volt: gyaraki . Reflexből visszaírtam ezt válasznak, és meg is kaptam a jelszót (ami nem gyaraki volt kivételesen : ).

Azzal hogy meglett a jelszó, teljes hozzáféréssel rendelkeztem minden fent levő adathoz. A lehető legszemetebb dolgot akartam, hogy töröljem az egész tárhelyet. Nekiálltam otthon, de nem bírta a netem, kilátástalanul sokáig tartott volna még törölni is a betárcsázós netemmel. Átmentem KaBuTo barátomhoz.

Kabuto a közelben lakott, osztálytársam volt. Neki akkor bazi gyors nete volt, 386kbps letöltés. Most épp nem ugrik be a szolgáltató neve, de amúgy ez egy mikrohullámú (értsd: wifi-s) szolgáltató volt. Átmentem hozzá, és mondtam hogy mi a szituáció. Egyáltalán nem kellett győzködni, beléptünk az FTP-re, és elkezdtük törölni a tárhelyet. Kabutó bátyja is megjelent, szét volt akadva teljesen hogy mit csinálunk... mármint nem rossz értelembe. Kitaláltuk, hogy mire törlődik minden fájl, írunk egy egyszerű weboldalt, hogy "Owned by ..." Csak egy név kellett, ez a Pikachou Hacker Team lett. Azért pikachou, mert arról volt kép az asztalon. Elkészült az oldal, fekete, középre zár, kék betűszín, fellül pikachou, csodálatos.

Másnap emlékszem milyen büszkén meséltem Dánia felé a buszon a nagy nyolcadikosoknak hogy mit csinálok. Csak lestek hogy ilyen fiatalon ilyet.

A hackerkedős téma jó sokára félre lett téve ezután. Mondhatjuk úgy, hogy kiéltem magamat. Gyerekes hülyeség volt igazából, de gyerekes hülyeségen is alapult. Legközelebb a "betörés" szó nálam valahol 2007 környékén jelent meg, amikor megjelent a Backtrack nevű linux disztró 2-es verziója, de ez már egy másik történet.

-slp

Digitális én II.

2001 December. Egyike a legjelentősebb időpontoknak az életembe. Persze ilyen jelzőkkel a születésnapot, meg az esküvő dátumát szokták illetni, de ez most lényegtelen.

2001-ben már 4 éve számítógépeztem. Én -sajnos- egyből PC-vel kezdtem a pályafutásomat, kimaradt az életemből a Commodore 64, sőt, még igazán játékgépeim (különböző ócska kínai nintendó és sega klónok) se voltak. Volt egy -utólag utánajárva- ATARI-szerű gépem. Jó szokásomhoz híven, kicsinek szerettem megnézni hogy mégis hogy működnek ezek a gépek... ilyen sorsa lett ennek a masinának is. Szétszedtem, de nem tudtam már összerakni.

Tehát PC-vel kezdtem, "négynyócvanhatos"sal. 112mhz, 8mb ram, 700mb hdd, 1.4"-os fdd. Még megvan a számlája a gépnek: monitorral és billentyűzettel, meg persze egérrel 97.000 pénz. Hogy ez jogos volt-e akkor nem tudom. Azért ma már a hasonló gépeket kilóra szokás adni, kilója 300 pénz, de lehet hogy akkor már sokat mondtam. Járt hozzá eredeti DOS 6.22 meg Windows 3.11, ez is volt rajta.

Emlékszem még a napra amikor bekerült a házba a számítógép. Paint 3.11-en, szépek is voltak azok a napok. Egyik nap amikor leültem volna rajzolgatni, torz volt minden szín a palettán. Elromlott a monitor, kb 1 hét alatt. Micsoda izgalom :)

Az én családom nem igazán IT orientált, szóval úgy általában egy jó ideig, amíg kis tudatlan szarság voltam igen le voltam maradva a technológiával. Ez akkoriban igazából abban nyilvánult meg, hogy az aktuális naptári évhez képest milyen windows volt a gépemen. 97-ben 3.11 alapból bizar, de azért így 98-99 környékére meg lett a windows 95 is.

Most minimum egy bekezdésnyi kitérőt kéne ejtenem a nagy váltásról, de semmi se maradt meg abból, hogy milyen volt elsőre a windows 95. Nem volt nagy durranás.

2000-re windows 98-am lett végre. Első nekifutásra az a jó bugos első kiadás. Egyszerűen rettegtem hogy a semmiből teljesen elsötétülő monitor majd kékhalált kapok. Nagyon gyakori volt ez, használhatatlan fos volt a rendszer. Egy jó program volt viszont rajta, ez pedig a Microsoft FrontPage 3.0 , ha nem csal emlékezetem.

Ez a program egy weblapszerkesztő. Erre azonnal rá is jöttem, és elkezdtem kialakítani gyakorlatilag: a saját internetemet. Mindenféle kamu weblapokat írtam magamnak, igazi forever alone a téma, de azért annyi haszna volt, hogy teljesen autodidakta módon elsajátítottam a "webszerkesztés"-t is.

Vissza érkeztünk a kiindulópontba, 2001 decemberébe.

Addig a friss információkat a számítástechnika világából számítógépes újságokból szereztem. Az előző bejegyzésben írtam hogy mennyire elmaradott volt a környezetem (2003-ban!) hát akkor még 2001-ben mennyire azok voltak. Computer Panorama-t vettem akkor (mára megszűnt).

Ez az újság 2 fontos dolgot hagyott rám. Az egyik a swish2 (ma a swishmax-ban készítek vektorgrafikus képekeT), a másik pedig az a bizonyos decemberi szám.

Tehát 2001 december, ártatlanul megveszem az akkori, ezüst-kék designú számot. A borítón "ingyen internet". Csakugyan?

Bellül megtaláltam, ez két kupon volt. Az egyik egy 10 órás dataNet-es kupon volt, a másik pedig egy axelero-s. Tudniillik, hogy pont volt egy "internet- és faxmodemem" itthon (az üzlet miatt: kipróbáltuk hogy faxot számítógépre fogadunk és küldünk. Nem jött össze, nem is csodálkozok).

Egyszerűen követtem az utasításokat egy átlagos decemberi napon. Szünet volt már. Amikor elkezdtem a csatlakozást a modem igen hasznos hangokat árasztott magából. Először a vonal hangja, a tárcsázás, a válasz sípolás, aztán az eső. Erősödő vibrálás, kis zümmögés, majd eső megint. Aztán elcsendesedett minden. Felhasználónév és jelszó ellenőrzése. Kapcsolódva.

Internet Explorer 5, asszem ez járt (akkor már Windows 98SE) a rendszerhez. Elindítottam, és a Microsoft főoldala jelent meg. Bal-felső sarokban a parlament (jelezve hogy M$ Magyarország). Fő hír: "megjelent a Windows XP!".

OHOHOH HÁT EZ MEG MICSODA?!
Az első oldal amit megnéztem az interneten a www.rtlklub.hu volt. Hiába, hirtelen ez ugrott be.

Az első szörflecke nem tartott sokáig, talán egy 10 percet ha fent voltam a neten. Elújságoltam a szüleimnek hogy micsoda állatság járt az újsághoz.

Ez volt az első lépés az internet megismerése felé. Azóta már igen sok mindent láttam, ezért még igen sok mesélni való akad.

-slp

Régóta akartam már egy naplót írni igazából, a múltról, még mielőtt teljesen elfelejteném. Ezzel a bejegyzéssel neki is indulnék.

Digitális én I.

2003-at írunk, 12 éves kissrác voltam még, 2 éve neteztem, 6 éve volt számítógépem. Az internetes kultúra ekkor még teljesen más volt mint amit ma megszoktunk. Mondhatni azok voltak azok az idők, amikor az internet igazán hígulni kezdett. Így utólag visszatekintve valószínűleg az akkori "öreg motorosoknak" is mi, akkori újak már a hígulás részeit képeztük, de azért nekem jobban esik az a tudat, hogy én nem a hordalék internetezők közé tartoztam. A betárcsázós internet ekkor már annyira nem volt jellemző, ISDN, jobb helyeken az első ADSL vonalak. Az úgynevezett "mikrohullámú internet", tehát valamilyen wifi alapú internetszolgáltatók virágoztak ekkor. Az idők során megmutatkoztak ezeknek a hiányosságaik, ma már nem használják annyira őket. Nem is ez a lényeg, hiszen Kalocsán jócskán más volt a helyzet. Számomra Kalocsa (a továbbiakban esetleg Kalocsq) egy átkozott nagy sötét és homályos alak legsötétebb középpontját jelentette Magyarország térképén. Hatodikos és hetedikes koromban ha jól emlékszem, az osztályban csak két gyereknek volt internetje: az egyik KaBuTo, a másik meg én voltam. Internet, SZÁMÍTÓGÉP? Ugyan. Lehet hogy nem volt ennyire borzalmas a helyzet a városban úgy általában, de az biztos: az osztályom iszonyatosan elmaradott volt ilyen téren.

Az internetes ismerkedés is igazán más volt még ekkor. Az igazán menő helyek az olyan átlagos gyerekeknek mint én a gyaloglo chat, chat.hu, és a trefort chat volt. A gyaloglo volt az elit klub, nem is szerettem igazán. A chat.hu akkor még nagyon más volt, csúcsidőben 800-900 felhasználóval. Amikor utoljára beléptem erre az oldalra, valami 3000 felhasználó volt egy szimpla délutánon. A trefort chat-en volt egy kalocsai szoba, mint ahogy a chat.hu-n is. Nekem a trefort jobban bejött, mert gyorsabb volt: hiába, az összes ilyen oldalt Java-ba írták. Jól megalapozták a gyűlöletemet iránta, nekem nem volt több száz megabyteom (!!) hogy egy java virtuális gép normálisan futhasson. Na de végülis a trefort meg a chat.hu az egész jól ment.

Akkoriban a chat.hu-se arról szólt még, hogy valami önjelölt igazságosztó fellép egy 12 éves kislányokra jellemző nickkel, magára húzza a pedofilokat, aztán megvolt a napi jó cselekedet. Egyfelől sokkal kevesebb volt az ilyen retardált, másfelől valahogy sokkal értelmesebbek voltak az akkori kiscsajok is. Persze így felnőtt fejjel lehet, hogy azok már akkor is pedofilok voltak, de azért jókat lehetett dumálni velük.

Nekem az IRC kimaradt az életemből, nem is értem hogy miért. Az IRC-be az a jó, hogy nem zabálja fel a memóriádat, nem kell futnia hozzá böngészőnek, és nem kell az az elbaszott Java se. Ezt, jellemzően utólag tudtam meg, akkor még magával a fogalommal se nagyon találkoztam hogy IRC.

A fájlcsere is máshogy ment. Ma már a "letöltöm az internetről" kifejezés egyértelmű asszociációt feltételez a "torrent" szóra, akkoriban még nem a torrent volt az egyeduralkodó a fájlcserélő hálózatok között. Kazaa, és eDonkey2000, később eMule. Ezek aztán piszkos helyek voltak. Én csak zenéért másztam fel ezekre az oldalakra, és csak reménykedhettem, hogy zenét is fogok letölteni. Jobb esetben pár meztelen nős kép, rosszabb esetben 2 kiló vírus várt. Főként az előbbi volt. Azért amikor egy zenét kerestem, és az mp3 helyett exe töltődött le, az azért gyanús volt még a 12 éves hülye fejemmel is. A Kazaa és az eDoonkey-t bezárták, ezek megszűntek. Az akkoriban igazán virágzó fájlcsere hálózat a DC volt, azaz a direct connect.

Nem emlékszem már rá pontosan, hogy mikor csatlakoztam először DC-re, csak arra, hogy az első dolog amit letölöttem, az a NOX - Százszor ölelj még című szám volt. 2003-at írunk, biztosan.

A DC ennyi idősen furcsa hely volt. Ahhoz, hogy valaki "DC-zni" tudjon nem volt elég csak felrakni a klienst és elindítani. Azzal pöcsölni kellett, sokaknak még ma se megy (jó, ez nem olyan dolog, hogy ösztönszerűen kialakul). A szervereket hub-oknak nevezték. A magyarok élen jártak világviszonylatban a hubok méretét tekintve. Ahhoz, hogy egy-egy hubra be lehessen lépni, kellett egy minimális adatmennyiség, amit megosztottál. A legtöbb, az egyben legnagyobb hubra kellett, ez a KOLI hub volt. 30Gb adatot kellett megosztani hozzá. Egyszer jutottam be ide nagy nehezen. Mindenféle kamu iso fájlokat csináltam, csak hogy beengedjenek. Aztán bekerültem és... semmiben se volt jobb, mint az ELITE, vagy a HWB (talán ez volt a neve). Nagy hub volt még a MATRIX is, és volt még egy, amit a rendőrség leállíttatott.. de annak a neve már nem ugrik be.

A következő lényeges momentum 2004. Egy internetes rádiónak, a Radio-A-nak volt egy saját hubja, ez a RADIO-A hub volt. Eleinte nyitott volt, akkor pár száz ember volt rajta. Később a rádió egybeolvadt a BIFE hubbal. Ekkor költöztem át arra a hubra, és itt folytattam DC-s pályafutásomat.

A DC azért volt jó, mert végre egy olyan helyre kerültem, ahol úgy tudtam chatelni, hogy nem kellett egy több tonnás klienst élve tartani hozzá. Ekkor még a DC nem is hashelte a megosztott fájlokat, szóval egy kis kompakt rendszer volt az egész. Amikor élő műsor ment a rádióban akkor nyüzsgött az egész chat. Tudniillik DC-n a megosztás mellett chatelni is lehet. Nekem ekkor GPRS internetem volt, ez 5kb/s sebességű. Nagy nehezen tudtam chatelni, és közben streamripperrel mentettem le a rádiót, hogy utólag tudjam hallgatni. Egy 10-15mp-el el voltam csúszva az élő adáshoz, de ott voltam én is. Két műsorvezetőre emlékszem, az egyik Pihe, a másik Genci volt. Pihe ha jól tudom tulajdonos volt, és ráadásul lány is. Ekkor égtek olyan számok az emlékezetembe, mint az említett NOX - Százszor ölelj még, vagy a Kistehén Tánczenekar - Szájbergyerek, vagy az Oláh Ibolya - Magyarország. Ezek a számok akkor bazi sokat szóltak a rádióban, szóval megmaradtak. Amikor ezeket hallom, azonnal 2003-ban érzem magam.

A rádióhallgatáson kívül még általános helpdesk funkciókat láttam el önkéntesen. Ekkor fejlesztettem ki a magyarázó és hiba-detektáló képességeimet is nagyjából. Viszonylag egyszerűen ment a segítség kérés már akkor is: belépett egy ismeretlen ember, és beírta hogy mi a baja. Rendszerint ekkor ráírtam (PM-eltem), és elindult a magyarázás. A legemlékezetesebb ilyen magyarázásom az volt, amikor egy lánynak nem ment a hangkártyája (ezért nem tudta hallgatni a rádiót). 2 napig szarakodtunk vele, mire sikerült megcsinálni. A végén kiderül, hogy rossz hangkártya dobozáról olvasta le a márkát. Amikor ez kiderült, onnantól minden egyszerű volt. Jutalomként kaptam a csajsziról 1 képet. Még jó hogy a végén kaptam meg, mert lehet hogy hamarabb "meguntam volna" a magyarázást :)

Sok időt töltöttem DC-n, nagyon sokat segítettem az embereken. Aztán az egyik nap megszűnt a BIFE hub egyik napról a másikra. A közösség elillant más hubokra, és én felhagytam a DC-zéssel. Megmaradt annak, aminek a kezdetekkor megismertem: zene letöltő programnak.

Ekkor már tudtam magamról, hogy nem érvényesülök jól társaságokban, hogy jobb nekem MSN-ezni.

2006 környékét írjuk, onnantól tart az MSN-es, mostmár WLM-es korszakom. A DC-s évek meghatározóak voltak számomra, mindig jó érzéssel gondolok vissza rá.

-slp

Kedves blogom,

Megígértem, hogy nem fogok soha többé így bejegyzést kezdeni. Hát ennyit az ígéretekről.

A cím jelenleg igen kifejező. A mának élek, de nem szándékosan. Egyszerűen beletaszítódtam ebbe az életformába. Egy csomó idő múlt már el a középiskola vége óta, és én a mai napig azt az utolsó napot siratom. Normális ez? Egészséges ez?

Szinte mindig, amikor megállok egy pillanatra, és összegzem hogy hogy is állok lelkileg idebent, a szumma végére kerül az a pont is, hogy változtam-e valamit az utóbbi időkben. Mindig azt hiszem naivan, hogy vége, kész, nincs tovább fejlődés, nem fejlődött semmit se a jellemem. De nem, rájöttem, hogy az ingerszegény egyetemi élet egyszerűen kiírt belőlem érzést, mint bűntudat vagy lelkiismeret furdalás. Rájöttem, hogy kevésbé bántanak dolgok, olyan dolgok, amik előtte régebben az őrületbe voltak képesek kergetni. Ilyen apróságok is, mint hogy ha keres valaki telefonon, vagy WLM-en, nem ugrok hogy "Úr Isten, vajon mit akart, biztos fontos volt, ki volt az? (ismeretlen szám), nembaj, visszahívom".

Mert miről is szólt régebben ez a blog? A lelkizésről, az anyázásról, a szerencsétlenkedésről, az egyensúly létrehozására törekvő életemről, a lázadozásról, vagy szimplán a sírásról. Megszűnt minden ilyen. De nem is sajnálom, jól esik a stabilitás. Töredék annyi dolog miatt aggódok mint idáig, annyi energiám marad az igazán fontos dolgokra.

Hogy megmondjam az abszolút őszinte valóságot, ez a blog így egy rakás fos. 2006 óta működik ilyen formában a slapec.freeblog.hu , és 4 év alatt igen, sikerült felismernem azt, hogy a blog témája egyszerűen kihűlt, elapadt, elzárták, lemerült, kifogyott, kiégett, egyszóval végetért (tudom ,ez 2 szó, de egybe írtam).

Egyik menekülési útvonalam a saját tematikus blogom, a pythonblog, de az egy szűk rétegnek íródik teljesen. Egy ember csak úgy nem téved egy programozással kapcsolatos blogra.

Felteszem hát a kérdést a bejegyzés végére, ami abszolút költői, van-e értelme folytatni ezt a blogot? Úgy hiszem, hogy ideje másba kezdeni, valami újba. A közoktatás, az elkerülhetetlen közösségi élmények végével maroknyi maradt az a téma, amiről szólhatnék. Aki végig követi a lassan öt éves munkásságomat, az jól látja amit én is: ennek a blognak a portfóliójába egyszerűen nem fér bele más, mint a jól megszokott leírások, és filozofikus elmélkedések arról, hogy "milyen rossz nekem".

Az, hogy nincs miről írni persze egyszerűen az indokolja, hogy ilyen életet élek. Nem vagyok közösségi. De ha az is lennék, kit érdekelne az, hogy felsoroljam, hogy milyen volt a hétvége, egy-egy buli?

Meggondolom még hogy mi lesz, vagy nekiállok az archiválásnak, és lezárom ezt az általános iskola végétől a középiskola végéig tartó periódust.

-slp

Ismét, a slapec.freeblog.hu történetében negyedszer is elérkeztünk az utolsó naphoz az évben. Mondjuk az elmúlt évről ilyen formában csak 2008 óta emlékezek meg. Egyen bejegyzés cím, egyen témapontok.

Térjünk is rögtön a tárgyra, nézzük hogy mit ígértem egy évvel ezelőtt magamnak, és ezekből mit sikerült megvalósítani. Aki nem emlékezne a listára, az ezen a linken megtalálja a tavalyi bejegyzést.

A fő pontok a következőek voltak:

Kijutni Qlimax-ra
Noss ennek idén a közelébe se kerültem, és arra se veszek mérget, hogy jövőre sikerülne. Hiába, nem egyszerű kijutni oda. Ami azt illeti, ahogy néztem, nem is volt nagy eresztés az idei felhozatal.

Daily Deviantiont szerezni dA-n
A rajzolás ebben az évben szinte teljesen megszűnt részemről. Átkozott terméketlen meddő egy év volt az tény. Három képecskét tudok felmutatni ezek időrendileg növekvően a következők: Back to the roots,  Tablo 2010 12B, és a karácsonyi különkiadás, a Christmas 2010

Már régen megfogalmazódott bennem, de most már kívülállóknak is nyilván való: elfogyott az inger, az ihlet, elapadtam, ami tetszik. Nem hiszem hogy képes leszek a következő évben ennél több produktumot felmutatni, de azért megnyugtatásnak -feltéve ha akárki is nyugtalan lett-: ha hirtelen rám jön a rajzolhatnék, nem fogom vissza tartani.

Elmenni Function2010-re
Ezt a missziót sikeresen beteljesítettem. Bár demóval nem tudtunk menni, viszont hála égnek minden nap végig ott lehettem a partyn. Találkoztam a Petivel is, akivel még az év elején tartott Neumann versenyen haverkodtam össze. Nagyon jó demót hozott, minden elismerés neki. Meg is nyerte a compót.


Ezeket a pontokat még 2008 végén tűztem ki magamnak. 3ból 1 sikerült. Nézzük a 2009-eseket:

Lehetőségeim szerint valami jóféle egyetemre bejutni. Ez eléggé fontos lenne.
Noss ez sikerült is, gondolom a BME bele tartozik a "jóféle egyetem" körbe. Az első félév tanulás szempontjából pocsék volt, tény. Hogy a második félévben mit tudok majd virítani.. fogalmam sincs, nem is próbálok spekulálni.

Minél jobban elmerülni linuxban
Ez egész jól sikerült, bár így az érettségi környékén inkább programozásba csapott át. Nem is veszem külön őket, most hogy linux vagy programozás, nem mindegy?

Többet vezetni :D
Abszolút megtörtént, minden gond nélkül, Balaton oda-vissza, város, ahogy kell++

És a végére, úgy érzem hogy időszerű lenne nekem is találnom valakit .. :)
Voltam olyan hülye hogy úgy írtam ezt le ezt egy évvel ezelőtt mintha ennek a "dolognak" idén be kéne következnie. Mondjuk akkor mostantól, hogy ez ilyen örök érvényű elvárás lesz magammal szembe az elkövetkezendő években is.


Nem szeretnék a jövő évre magammal hurcolni továbbra is ilyen nevetséges kívánságokat. Egy dolgot szeretnék csupán, hogy minden a lehetőségekhez képest a legjobban menjen a jövő évben is.

---

Ami ezt az évet illeti, átkozottul mozgalmas volt. Rögtön az első nap szomorúsággal kezdődött amit a FearFM felfüggesztése jelentett. November 6-án újra indíthatták a világ legjobb hardstyle rádióját, és pontosan ugyan olyan fénnyel ragyog, ha nem szebbel, mint amilyennek anno megismertem.

Ballagás, érettségi. Ilyen apróságok, amik hozzá járultak a Pakson töltött 4 évem lezárásához.

Négy olyan év, ami hihetetlenül jellemformáló volt számomra. Örökké emlékezni fogok arra, hogy mi mindennel lettem gazdagabb, mennyi új dolgot ismertem meg, mennyi új emberrel ismerkedtem össze, mennyire formálta szinte teljesen késszé egyéniségemet az ESZI, és a kolesz közössége. Egyszerűen, akárkivel ülök le beszélni, rövid idő alatt előkerül részemről, hogy mennyire hálás vagyok ezeknek az éveknek így utólag. Jó móka volt, mondhatnánk így is.

Az iskola, mint régen az általános iskola, hirtelen ért véget. Minden használható előjel, minden perc amit érdemileg fel lehetett volna használnia a búcsúra nélkül. Igaz, ha arra gondolok, hogy mennyi időt tölthetnék a búcsúzkodással oda jutnék ki, ami igaz, hogy soha nem akartam hogy eljöjjenek ezek a napok. Az egyetem szép, jó, felnőtt. Szabadság, önállóság, felelősség, minden. De az a közösség ami ott a középiskolában kénytelen volt kialakulni, itt vártat magára, talán soha nem is fog hozzá hasonló kialakulni.

A nyár a jól bejáratott módon telt. Nyaralás a Balatonon, munka Nagyrákoson (itt kaptam házat), ezeken felül pedig semmit tevés. Eltékozolt idő volt ez így utólag vissza gondolva. És minden egyes perc, amire vissza tudok gondolni, hogy semmit tevéssel telt baromira haszontalan volt. De ez már évek óta így van, mindig utólag bánom meg, hogy miért nem használtam fel azt az időt valami hasznosra, amikor éppen azon ültem és keseregtem, hogy annyira nincs semmi tenni valóm.

Az egyetem kezdete simább volt mint hittem. Persze neten hallottam róla hogy mire számítsak, egész jól tájékozódtam magam is, a felsőbb évesek -ennél kulturáltabban nem tudom leírni- fényesre nyalják nekünk, nehogy kiessünk. A seniorok, a tankörök, és maga az egész légkör nagyon barátságos a legkisebbekkel. Arra, hogy ez ilyen lesz, csak azért nem mertem gondolni, mert az első évem, 14 évesen az ESZIben azzal telt, hogy a felsőbb évesek hogyan gyakorolták rajtunk a hatalmukat. Megelőlegeztem az egyetemnek, hogy ezek a felnőtt mamlaszok ennél csak súlyosabb dolgokat csináltathatnak majd. Hát nem így lett, ismét nagyon naiv voltam.
(Jó, nem is lettem idén koleszos, tény)

Az egyetemen kívüli élet magamhoz mérten izgalmas volt (a mozgalmas szót már ellőttem feljebb :P). Az albérlet légköre egy hosszabb bejegyzést igényelne, de azért felsorolnám. Az a töménytelen mennyiségű pizza amit megzabáltunk. Az éjszakázások, a rengeteg hülyeség, hogy teljesen elfelejtettünk angolul kulturáltan beszélni még csak egy dolog, de magyarul se épp irodalmi szinten szólítottuk egymást. Meg a sok oltogatás, lolspeech, own, trollkodás random dolgok alatt facebookon. Pár rövid mondatban így nézett ki a fun része a dolgoknak.
Persze ott volt az is, hogy valahogy ki kell tápászkodni az ágyból hajnali 7 órakkor, és este 8-ra talán haza keveredtem az egyetemről. A buszon és a villamoson egy deka hely nincs, kár kapaszkodnom, annyira tömött a tér, hogy lehetetlenség eldőlni is akármerre. Az egyetemen sorozatos negyed órás bóklászás két terem között. Bent pedig izom jegyzetelés, már ameddig a szufla tartja. ZH-kra pedig a szenvedés, és tény, ha ennyit tanultam volna ESZIben matekot mint itt, akkor ott ötös lettem volna, itt viszont ez egy 0 pontos ZH-ra elég csak. Hát igen, nem egyszerű.

De most így a bekezdés végére szépen leírtam az egyetem és az albérlet közötti életet. Tehát az egyetemen kívül sokat találkoztam régi, most Pesten tanuló osztály- és évfolyamtársaimmal. Fruzsi, Lippai, Szabó, és még a Nikivel is egy rövid estére.

A Fruzsi lenne az említésre méltó, nagyon örültem neki hogy megkerestük egymást, kellemesen telt ez a fél év a társaságában. Lippai és a szoba társaim (meglepő: velük egész nap együtt voltam) után vele találkoztam a legtöbbet. A feljebb említett haszontalan nyaram kivesézését ide kötném leginkább. Bankettig bezárólag, és rá legközelebb szeptemberben találkoztunk, és egész nyáron még csak meg se kerestem. E félév tükrében nem vagyok biztos, de azért miért ne reménykedhetnék benne hogy a következő félév is hasonlóan telhetne el (?). Meglátjuk, ez biztos.

Igaz több erőforrást kell idén a ZH-kra összpontosítani, nem feltétlen a házon kívül töltött időből kell ezt majd kigazdálkodni, ugyanis átlagban így is kevéset voltam a szabadban : )

A félév és egyben az egész év végére egy katasztrofális vizsgaidőszakba csöppentem, ami nekem úgymond "laza". Köszönettel tartozok a bukásaimnak.

Nem húznám tovább a szót, itt véget érne az év szummázása. Ennél nem érdemes részletesebben elemeznem az évemet. Most így ezzel együtt megkaptátok azt a sok elmulasztott helyzetjelentést is, amiket úgy, mint ahogy a rajzolást is, szép lassan kezdek felhagyni.

Írni még mindig könnyebb azért, szóval egy ideig még itt fogok lenni.

Akkor most, ezúton szeretnék minden kedves ide tévedőnek, többek közt olvasónak sikerekben gazdag boldog új évet kívánni.

BUÉK

-slp