Slapec blogja

Slapec mindennapjai

Megint egy csomó idő telt el mióta utoljára blogoltam volna, illetve hogy új képpel is jelentkezzek. Most egyszerre tenném meg a kettőt.

Mondjuk az előbb írtam egy kb. 1 oldalnyi szöveget, amit most mégis kitöröltem, mert felesleges hülyeségnek tartottam, úgyhogy rövidre fogom a mondani valómat.

Tehát a kép. 2 hosszú éjszaka volt megcsinálni:


Back to the roots by ~slapec on deviantART

Back to the roots, minden tekintetben; persze egy kicsit túlmutat a tartalom a címen (uh de műelemző voltam :)

Visszatérés a gyökereimhez, egyrészről mert a virágos téma hanyagolva volt az ez elötti képemnél.  Az, hogy nem a szokásos fekete alapon fehér virágok vannak stílus megy továbbra is, annak az eredménye, hogy rájöttem, hogy dög unalmas mindig ugyan azt a témát megcsinálni. Na igaz, ha tehetségesebb lennék ki tudnék hozni azokból az elemekből is valami forradalmit... de ez úgy néz ki még várat magára (kicsit magam ellen beszéltem, nem?); ellenben még sose csináltam színezett képet. Na ez az újítás.

Ja és persze másrészről azért, mert megint csak az ez előtti képemhez hasonlítva, nem önzően magamnak készült, hanem végre valakinek, aki érdemes rá ^^,


Ami még a képet illeti, borzalmasan nehéz volt létrehozni. Annyi terv volt a fejembe, de megvalósítani egyiket se tudtam. Hogy miért? Nem tudom.. lehet, hogy a vektorgrafika határait feszegeti, vagy simán a saját vektorgrafikus képességeimet -ezt valószínűsítem-, de lehet hogy a fejembe csak az az érzés van meg, amit a kép kivált... de az egész kép nincs ott.
Ha tudni akarjátok, eredetileg egy nagy napraforgó lett volna a kép jobb szélén, kis sárga/narancs virágokból. Nem sikerült (valahogy így). Sőt, annak az alapja a reborn és a tonight egyesítéséből egy kép lett volna a térben, gömb körül repkedő levélkék;ja és egy fontos dolog, amit én hülye lefelejtettem a kész tonight-ról, méghozzá egy gyűrű az egész közepe köré, tudjátok, mint ami a Szaturnusznak is van :)
Azt se sikerült összehozni. Pedig papíron megrajzoltam. Papíron egyszerűen könnyebb.

Összességében megint az a taktika jött be, hogy valamit elkezdtem valahogy, és addig pakoltam rá a cuccokat, amíg meg nem tetszett magamnak.
Ja igen, lehet hogy kevés kicsit a tartalom a képen, és baromi nagy méretekre van kihúzva (1920px széles a kép, fullHD szélességhez alkalmazva (magasság az nem persze)), de nem akartam zsúfoltra csinálni az egészet. Szerintem nem attól lesz szép ha tele van baszva mindennel a kép. Akkor elvész a sok zöldség közt a tartalom.
Tartalom? Igaz, itt nem sok minden van (ez nem is jellemző a munkásságomra), de azért szerintem egyértelmű, hogy bárki néz a képre, mindenki a nagy leveleket szúrja ki először. Ez a tartalom : )

Mellesleg ezzel a képpel indulok az idelyi Neumann versenyen is. Szurkoljatok ^^,

Most pedig nyomás ágyazni #kolesz
-slp

Noss szép lassan eljutottunk megint ehez a naphoz, egész pontosan az évvégéhez.

Személy szerint ennek a napnak annyira nagy jelentőséget sose tulajdonítottam. Összefoglalnom kéne, vagy valami, de attól eltekintve, hogy 2009 December 31-e van, és az emberek ilyenkor ünnepelnek, más értelme nem nagyon van a napnak; holnap minden ugyan úgy folytatódik tovább.

Dehát az ember szeret ünnepelni, és nem is azt akarom mondani, hogy ez rossz ötlet, csupán hogy én nem kerítek akkora feneket neki :)

Tekintsük át röviden hogy tavaly ilyenkor mi volt az, amit megígértem magamnak, és hogy mennyire is valósultak ezek meg...

Elmenni Function-re.
Ez így ilyen formában nem valósult meg, egészpontosan azért, mert akkor Olaszországban voltam, viszont helyette ottvoltam a SceneCON 2009-en!

Elmenni a Hungarian Openre, és rubikkockás talikra.
A rubikkockázás eléggé háttérbe szorult, viszont a Hungarian Openre eljutottam. Ah.. már nem is emlékszem pontosan, kicsivel volt 30mp felett az átlagom (izgultam). A lényeg, hogy a 2. körbe nem jutottam be (A Márknak sikerült az :D)

Kimenni hollandiába Qlimax-re.
Ez csupán pénzhiány miatt nem valósulhatott meg.

Daily Deviantiont szerezni dA-n.
Ez az év nem volt valami túl aktív a rajzolás terén. Most is amúgy a fejembe van egy kép; valószínűleg a lustaságom az, ami visszatart. (Megjegyezném: a nyáriszünetben ráadásul még ötletem se volt. De írtam ezt, hogy biztosan csak az iskolai szenvedés hiányzik az ihlethez :)

CCNA 2-t sikeresen befejezni.
Ezzel nem is igazán volt probléma, a CCNA3-at is befejeztem (Cisco tanfolyam^). CCNA4 kezdődik jövőre.


Ami fontos számomra, és kiemelném, az az, ami viszont mindenképp az év végeztével fog eljönni, és ez már elkerülhetetlen, hogy a FearFM meg fog szűnni..
Tudom, hogy nagyon túldramatizálom a dolgot, de ez nekem olyan, mintha az egyik legjobb barátomat veszíteném el, ráadásul úgy, hogy tudom mikor lesz a búcsú.
A FearFM volt az a rádió, ami Hardstyle hallgatóvá tett, ami a fülembe ültette azt a zenét ami tartást és erőt adott végig, amivel bátran kiálltam bárki elé;egy olyan zenét, amit a mai fiatalság nem képes meghallgatni _de nem is szeretném_. Elszigetelve, csak én, és a zene, és a FearFM.

Köszönöm a 25 hónapnyi zenét. Az a csekély összeg amit küldeni tudtam nekem tökéletesen megérte ezért az életérzésért, ezért a stílusért, ezért az élményért, amit adhatott a rádió.

2007 Decemberében hangoltam először a a FearFM felé. Ha valakit érdekel, a Bakos (C06-10) adta a linkét. Nem köszöntem meg neki így külön, de most, így minden után egy nagy 'köszönömmel' tartozok a Bakosnak, ugyanis a link nélkül az Isten se tudja, hogy most mit hallgatnék.


BE PROUD, AND LISTEN LOUD
FEAR.FM






Na.. de az élet megy tovább. Nem is nagyon szeretném fárasztani a nagyérdeműt, leírnám mik a terveim a jövő évre, azaz mi az a lista, amit jövő ilyenkor végig szeretnék pipálni:

Kijutni Qlimax-ra
Daily Deviantiont szerezni dA-n
Elmenni Function2010-re
(Ha már nem jött össze tavaly, megpróbálom idén :D)

És az új céljaim:
Lehetőségeim szerint valami jóféle egyetemre bejutni. Ez eléggé fontos lenne.
Minél jobban elmerülni linuxban
Többet vezetni :D

És a végére, úgy érzem hogy időszerű lenne nekem is találnom valakit .. :)


Részemről ennyi lenne ez az év, kívánok az elkövetkezendő esztendőhöz sok szerencsét, erőt, egészséget, kitartást. Jöjjön össze mindenkinek minden, és vészelje át mindenki az egészet épségben.

Boldog Új Évet mindenkinek^^,

-slp


Egy fontos dolgot megjegyezésnek a végére.
Remélem észrevette mindenki, hogy egy új évtized is kezdődött. Gondolja át mindenki hogy mi történt vele az ezredforduló, és 2009 december 31 közt.
Van aki úgy gondolja hogy nem sokminden? 10 évvel fiatalabb voltál. Ha most 18, akkor 8 éves kis penis. Milyen számítógéped volt akkor? Milyen internet volt akkor? Milyen telefonod volt akkor? Volt egyáltalán?

Istenem, öregszem én is :\

Hello!

Most érkeztem nemrég haza az iskolából, hála a jóIstennek hogy szombaton, elvégre olyan egy elit iskola az enyém, hogy itt még szombaton is bemegyünk, csakhogy a tudás apró cseppeit felszippanthassuk. -bár lehet hogy erről nem is az iskola tehet, igaz máshol nem volt tanítás-

Igaziából én most csak azért kezdtem el gépelni, mert kicsit lelkiismeret furdalásom lett, hogy megyek twitteren, egyik ember followerjeiről a másikéra, azokról eljutok egy csomó blogra, és pillanatok alatt teljesen más, látásból ismert emberek gondolatait meg problémáit olvashatom. Olyan vicces ez az egész, úgyértem hogy "úgy ismerek meg embereket, hogy nem is ismerem őket". Eléggé paradox egy mondat, és nem is teljesen helytálló, mert azért nem mindenki ír úgy, mint pl én, hogy minden baromságot ide ejakulál a képernyőre; szóval arra gondolok hogy azért egy picit mindenkit meg lehet így ismerni...

Több mint 3 és fél éve megy ez a blog. Hogy mennyi minden változott a kezdés óta, fel se tudom fogni.. de jó hogy leírtam anno őket, könnyebb felidézni a multat.

Nem sok értelme van ennek a postnak, ezt amúgy már a címben is leszegeztem. Csak tudjátok megint beütött az a régi érzés.

"Tél van, odabent a szobában kellemes meleg. Kinézek az ablakon, és minden csupa fehér. Most is épp esik a hó. Egy pillanatra elfordulok a gépemtől, és csak bambulok kifelé a nagy ablakon. Nézem ahogy esik a hó, vagy inkább azt figyelem, ahogy szépen mindent betakar ez a hideg izé, amit lapátolni kéne. Lágy hardstyle szól csendesen, és borzalmasan lelassul az idő, csomó percnek tűnik az a néhány pislogás amég minden fontos dolog, amit a dallam kikalapálhat a fejemből, lepereg a szemem elött.
Először az ilyen téli napok ugranak be az emlékezetembe. Ez az, ami legjobban hathat rám, hisz felidéződik benne, hogy már elmélkedtem máskor is így, a semmibe, és eszembe jut az is, hogy akkor mi járt a fejembe, és máris hatalmába kerít a nosztalgiázás. A 8. osztály végétől kezdhetném talán. Amikor az egész lényeges elkezdődött, tudjátok, az Eszi.
Folyamatosan peregnek a dolgok, a szívem összeszorul, hogy mennyi emlék, és mennyi idő, de mégis, milyen kevés emlék ez, ennyi időre.
Az idő tovarepül, a dallam elfogy. Pislogok még egyet, és hirtelen anyum kapcsolja fel a karácsonyi világítást, amin idáig átbambultam."

(^^Nem azért van idézőjelben, mert idéztem volna valakitől, csupán szeretném egy másféle egységként kezelni).

-slp

Nocsak, nem telt el újabb 2 hónap mire megint nekiálltam az írásnak. Ez nem annak tudható be, hogy netán szorgalmasabb lennék, hanem inkább azért, mert itthon ücsörgök, ugyanis kivettem egy hét táppénzt :D

A szalagavatóról szerettem volna írni, de sok dolog így igazából nem jut róla eszembe. Leírni tudom csak, hogy mi történt, szépen kronologiai sorrendben... kezdjük akkor tehát valahol az elején, egészpontosan úgy az elején, amikor elkezdte izgatni az osztályt az osztályműsor hiányának problémája.

Hogy készült a műsorunk

Ez nem volt olyan túl régen, az egész ceremóniához képest 1 héttel jutottunk el odáig, hogy akkor alkotni illene valamit lassan.

Az eredeti ötlettel a Norbi és a Mikola (+Anikó ?) volt megbízva.
Úgy nézett volna ki, hogy egy "osztálytalálkozót" adtunk volna elő, ahol visszaemlékezések hangzottak volna el, rendszerint mókásak. Megmondom őszintén, én az elején láttam már, hogy halva született ötlet, ugyanis az osztály így konkrétan vicces dolgokkal még csak-csak rendelkezik, de olyanokra, amiket újra elő tudnánk adni, és megint vicces lenne nem nagyon van, illetve ez máshol se nagyon szokott jól menni, nameg ki tudja, hogy a közönségnek mennyire jönne át a dolog, elvégre nekik készül az egész.

Ráadásul még vérzett is az egész, elég csak a záróképre gondolni, ami kb ez lett volna:
"Beszélgetnek a diákok, aztán megjelennek takarítók és elküldik őket haza"

WTF? Azért -ezt mondtam is- remélem nem gondolták komolyan. Valamennyi realitást őrizzünk már meg. Csúnya lenne ha ottlenne 20-30 >5éve egymást nem látó ember, aztán megjelenne egy kupac takarítónő és:
"Csókolom maguk mit lopják még itt a napot meg húzzák a munkaidőmet, amúgy is allul vagyok fizetve tessék már hazakotródni, melegedjenek máshol, lejár a műszakom"

Továbbá, amikor elkezdtünk gondolkozni, hogy "jólvan mindegy, akkor mit rakjunk bele?", előjöttek a problémák, amit már fentebb mondtam, hogy nincs mit belerakni.

Azért mégiscsak sikerült összeszülni 1-2 "emléket", de ezek ahogy visszaemlékszem:
1- nem voltak viccesek
2- többnyire üresek voltak (mintha nem is csináltunk volna semmit)
3- ídőhúzásra voltak.

(Bocs hogy így lehúzom ,de tényleg nem voltak kolosszális ötletek, sajna az osztály ilyet nem képes előállítani :)

Szép lassan erre mindenki ráeszmélt, és akkor előjött a kérdés, hogy mégis akkor mi legyen?
Ezzel a kérdéssel kukába lett vágva az egész, és előről kezdtük. Ez volt november 24-én.

Az osztályfőnöki órát egy másik terembe folytattuk, itt kezdte el mindenki bedobálni az ötleteit. Végülis a Tamás volt aki elindította az egészet, egy általános iskolai farsangos műsorát vázolta fel, ez lett az alapötlet:
"A fiúk lányoknak, a lányok fiúknak voltak öltözve". Nem mi találtuk fel a spanyol viaszt ezzel a felállással, dehát nem is azt várják el tőlünk, hogy váltsuk meg az egész világot. Ráadásul itt spec. pont jól jöttek ki a dolgok, mert azt is mondta a Tamás hogy a "Gimee gime gimee salalal" c. szám volt. Én kapcsoltam is egyből hogy ez az ismert "Z'Zi labor - Honky tonk woman" , tehát így a felállás legalább jól jött ki, ugyanis az Anikó kérdés nélkül megkapta a férfi énekes főszerepet, és az asszonykórust kitette az osztály maradék része.

Ezután jött a fényezés, hogy mit is lehetne még belelapátolni az ötletbe. Pontosan nem emlékszem az útra, de az biztos, hogy a végén a most nagy sláger, a H1N1 is megjelent, illetve úgy hogy 4-4 gyerek vírust alakítana. Innen már gyorsan következett, hogy akkor mindenki meg fog murdálni a színpadon. Egy ötlet volt még, hogy egy orvos megjelenik, aki pedig minket fog elföldelni. Ez a Schatz feladata lett. Készen is van az egész, szerepek kiosztva, igaz még senki se tudja hogy mi a koreográfia.

Mi is lett akkor a műsor?

A hét folyamán szépen kikerekedett hogy mi is lesz, ezt pedig akkor itt most meg is örökíteném:
Függöny széthúzódik, Anikó, háttal a közönséggel várja, amég elindul a szöveg. Amikor ez megtörtént, akkor a videóban a csávóhoz hasonlóan riszálja (..:D)

A kórus, a videóban látotthoz hasonlóan, népitáncosan/öregasszonyosan a színpad bal- és jobboldaláról bevonul, egyszerre. A jobb oldalról érkezők egy első, a balról érkezők egy hátsó sort alakítanak ki. Menet közben a kezükben zsebkendőt ráznak.
Amikor beér az egész, a 2. "versszak" első szavánál indul, ugyan úgy két oldalról, a 4-4 H1N1-es vírus kolléga. Jobb oldalról a Józsi, Árpi, Szabó, Bari ; balról: Slapec, Hesser, Roland, Mikola.
Középen összeérünk, és a közönségnek hátat fordítunk. Ekkor látszódik a -szigetelőszalaggal készített- felirat a hátunkon, innen tudják hogy kik is vagyunk mi. (tehát H1N1 H1N1).

Amég el nem kezdődik a refrén elötti átvezetés, így háttal 4x csinálunk ilyen discos picsatudjamit (kéz jobbra-fent, majd le minenkinek a pcséhez, aztán fel stb.. :D). 4 után megfordulunk, ekkor megcsodálhatja a kedves közönség hogy melyik szerencsétlen szülők hülye gyerekei vállalták el ezeket a szerepeket. Ha megvan, akkor átfordulunk, és -ha szemből nézzük a színpadot- jobbra "körbevonatozzuk" egyszer az asszonykórust. Pont a refrén végére, az átvezető kezdéséhez érünk vissza. Ekkor jön a módszeres kiírtás.
Ez a rész mindig gyorsra sikerült, de tegyük fel, hogy most tök faszán megcsináltuk. Néhány ember összeesik a színpadon, őket a Márk-Berta és a Zaka-Sanyi páros viszi ki -alacsony hatásfokkal, ugyanis lassúak :D- ; egyszerűsítésként néhánynak köhögve vonaulnak ki a sceneből. Ők már mehetnek is öltözni, ugyanis pattogni kell.
A legeslegvégén az egésznek visszaállunk mi vírusok, egy félkör alakban. Ekkor az utolsó mondatnál befut az anikó, egy csomó szalgal. Az utolsó szó pedig, ami a zenében van "Honky Tonk WO" (kb ilyesmi :D); na a WO-t mi mondjuk. Erre az énekes megilyed, feldboja a szalagokat a levegőbe, és elfut.
Ekkor gyors jön egy balagós szám. Mivel párosan vagyunk, ezért egymást megtűzzük. Ezután gyors beszalad a Schatz, aki pedig lelő minket egy nagy vizipisztollyal, mi pedik kifelé eldőlünk.

Megjegyzések:
A műsoron:
1- A számváltás nem következett be, kb 15mp-ig várni kellett (nem csodálkoztunk).
2- Schatz csak így tartotta a fegyót, igazán mondhatta volna hogy "rata-ta-ta-ta-ta" vagy valami. Gondolom be volt szarva, na nem baj Schatz :D
3- A vége kicsit elnyúlt az egésznek, szerintem nem tudták -jó, mise tudtuk :D- hogy hogy lesz az egész vége. Tehát lassan le lett kapcsolva a lámpa (fade-out).

Ez volt tehát a műsorunk. Egész könnyen elkészült, és jól illeszkedett is a zenéhez elsőre.
Sajnos én lebetegedtem, ezért csütörtökön, Cisco után haza is mentem. De sebaj, pénteken már ott tudtam lenni a nagy ünnepségen : D

A szalagavató maga

Minden simán ment, amég el nem kezdődött az egész. Meg tudtuk csinálni a jelmezeinket is -ezek középen szétvágott lepedők voltak-. A többiek nagyon kívánnivaló öregasszonyoknak öltöztek be (WAH :D).
Egy probléma látszódott előre, az pedig a rövid idő. Annyi időnk volt átöltözni az öltönybe, amilyen hosszú a slideshow-unk volt, ami egészpontosan 4:04mp lett. Magyarul: bazira igyekezni kellett. És az a poén, hogy amúgy sikerült is.

A-sok műsora

Az összes műsort először az A-sok nyitották meg. Ekkor kb már minket is küldtek lefelé, hogy készüljünk, ezért nem láttuk se a műsorukat, se a videójukat. Egyébként még a "főpróbán" volt hozzá szerencsénk.
Egy zenei stílusokat összehasonlító/egymást elkalapáló előadásuk volt, ahol először cigányzene volt; utána hard-death-black-hörgős metál-rock-mittudoménmi; utána progressive-minimal-elektro-house-club-discoszar; végére pedig egy kis kultúr valami Mozart-Bach-Bethoven.
Az elsőre masszív nemtudom szavakba önteni hogy mi volt, cigánytánc? Esetleg.
A másodikra odébbpogózták a metálarcok a szegény kissebbséget, összeáltak egy körbem és rázták a hajukat.
A harmadikra egy kartonpapírokból összetákolt autóba szálltak a discosok, és verettek"
A negyedikre pedig bejött 3 -a melegebbik kiadású- gépész, és eltoltak egy kis balettot.

Az egész végén beálltak mindannyian, és a "gépészindulót" adták _volna_ elő, ugyanis "nem találták a cd-t" omgf. Pár mp tétovázás után vkinek volt elég lélekjelenléte ahoz hogy elkezdje magától énekelni a számot.

B-sek műsora

Mi következtünk. Feljebb már leírtam hogy mi és hogyan történt, nem írnám le mégegyszer. Amúgy én személy szerint úgy éreztem ,hogy itt sikerült a legjobban előadni az egészet. Talán azértm ert itt volt rajtunk egyedül ruha, (igen, pucéran próbáltunk idáig..), vagy mert értelmesen szól a zene. Duno, az biztos, hogy így a színpadról jó poén volt :D
Volt egy kis failure még a laggolós zenénk után, méghozzá hogy szegény Szabót leGyulázták, elfelejtették kihúzni a névsorból hogy a Gyula az nincs jelen (remélem azért a felolvasó kolleginának azért feltűnt hogy egy gyerek állt ott nem messze tőle, viszont még 2 név volt hátra a lapon -.)

C-sek műsora
Ez kifejezetten expertre sikeredett. A Grease c. filmből adtak elő. Először egy átlag "tánc" volt, itt az osztály nagy része volt jelen, és erre a számra tolták (nem az eredetire ahogy észrevettem!).
Ez a szám el volt vágva, utána hirtelen befutottak a lányok a jobboldalról, a "felesleges" emberek a háttérbe vonultak, és a maradék párok elkezdték erre tolni

Na igen, nekik rendes tánctanáruk volt, expert is lett :D

D-sek műsora
Ettől féltem kicsit, pontosabban a terv maga, amit vázoltak nekem az megintcsak kva expertre sikeredett, csak attól tartottam, hogy nem lesz elég -vagy túl sok- fény lesz, ezért vagy nem fognak eléggé látszódni, vagy túlságosan fognak.
Na látszik h milyen kva naív vagyok, méghogy sok fény?
Szerencsétlenek, ami lámpát előre tettek nekik, az baszott világítani.

Nade egészpontosan arról szólt volna a dolog, hogy -mindenki?- ottvan a színpadon, tök sötétben, viszont mindenkin van 1-1 fehér kesztyű, meg cipő. Oldalról pedig meg vannak világítva UV-val, ami a fehéren szépen látszódik, és a sötétben mutogattak volna.
Sajna nem jött össze. Csak jobbról kaptak fényt, ami kevés volt az egész bevilágításához. Na de nem baj, a végére, kb az utolsó 20mp-re beindult a bal oldali lámpa is. Úgy már egész kellemes volt az összkép -nameg amikor rendesen ontotta az UV-t a jobboldali lámpa is-
Másik probléma volt még, bár azt nem kérhetjük mégse hogy ne csinálják, szóval hogy sok volt a vakuzás. Sebaj, addigis látszódott hogy ki dolgozik épp, nameg az is látszódott, hogy mi van a hátukra írva a csajoknak, mert az is volt kéremszépen :D

Összességében igazából a legszívesebben mondtam volna, hogy tolják el mégegyszer, jameg hogy a lámpát nem akkor kéne életében először bekapcsolni lehet amikor élesbe mennek a dolgok..

(+Sajna nekik nem tudom mi szólt, nem vagyok otthon a mai populáris zenei trendekben)

Táncok

A keringő ezzel a számmal sokkal jobban hasított volna. :D
Tetszett mindkettő, nem láttam még ilyet :)

Videónk
Itt tessék megnézni :

Szalagavató bál

Na és akkor ezek után jött az, amit én már csak hetek óta úgy fémjelzek:
"Az az esemény, amikor a 11-esek fényesre nyalják nekünk" :D

Volt kaja-pia-zene, minden ami a kultúrált szórakozás elengedhetetlen része.
Vicces, ha visszagondolok, én tavaly nemnagyon dolgoztam halálra magamat ilyenkor. Végülis ahogy láttam, szerencsétlen D-seket futtatták nagyon.. :)

Amúgy jóféle, és kedves gesztus ez az egész, de nem nagyon nekem van kitalálva.
3 körre oszlottak szét az emberek, jól meg lehetett figyelni őket.
Az egyik aki dancelt, tolta a mulatozást.
A másik aki/akik többen leültek, körbe, és úgy beszélgettek
Meg voltakak a punnyadók akik igazából csak nézelődtek, és várták hogy elteljen az idő.

Én kb itt az utolsó 2 közt foglaltam helyet, de szerencsére mindig volt ember, akihez beszélhettem, igaz nem egyszer volt olyan, amikor simán leszarták hogy társalgok valakivel, aztán odapofátlankodtak, az még nem is lenne gáz, csak úgy a másik fél se különösebben zavartatta magát. Jó sebaj, úgyis aztmondom hogy "menjcsak", tudja ezt mindenki.

Összegzés

Ha öszegeznem kéne az egészet egy mondatban, ami felelne arra a klasszikus kérdésre hogy "na milyen volt?" Azt mondanám, hogy:

Csalódtam az egészben. De pozitívan ^^,
Ahogy mondták az emberek, hogy majd mindenki lép lefelé a bongóba, meg részegedni, nem igazán következett be _éjfélig_. Onnantól meg végülis mindenkinek az egyéni dolga hogy mit csinál. Jóféle volt hogy ottvolt az egész évfolyam, viszont -ebben nem változtam- még mindig visszataszítónak és soha-a-jófaszban-fel-nem-foghatónak gondolom azt, hogy mi a picsának kell itt részegedni mint az atom.
Tisztaszégyen hogy egyesek úgy szólítottak le, hogy lebaszott róluk hogy részegek már. Nameg amit másoktól hallottam, hogy ki milyen állapotba van.

Mindegy, nem keresem a választ, sose találnám meg. Csak úgy gondoltam, megjegyzem.

Sziasztok!

Szokás szerint régen volt utoljára post. Igazából arra várok az utóbbi időben, hogy valami neves eseményhez érjek el, ahol összegezni tudom az elmúltakat. Nem akarom apró kis postokba leírni, hogy épp mi történik velem. Az ilyenek twitterre kerülnek ki.

Egyre jobban kívánkozik kifelé belőlem egy év/tanév/eszi záró post.
Szép lassan elkérkezünk a középiskola végállomása felé, az érettségihez. Ez a röpke 4 év borzasztóan gyorsan és változatosan ért véget, és bizony ezt a rengeteg változást valahogy rögzíteni kell egy rövid kis gondolatban, hogy könnyebben tudjam felidézni majd ezt a kort, sajnos viszont az utóbbi időkben, egészen pontosan a negyedik év elkezdése óta egyre erősebben érzem, hogy itt most kéne összegezni mindent ami történt. Ez talán annak a jele, hogy szeretném ha már vége lenne az egésznek, és léphetnénk tovább.

Egyértelműen leszűrheti mindenki, hogyha olyan jól érezném magam, akkor nem vágyakoznék arra, hogy vége legyen a középiskolának. Aki régóta követi az életemet, észrevehetett már egy tendenciát, ami folyamatosan ível lefelé.

Sajnos még nem írhatom le, még nem írhatom ki magamból, de ez az érzés folyamatosan megbénít és elkeserít. Minden egyes nap, amikor csak rágondolok, minden egyes percben, pillanatban, állandóan, hiszen nap mint nap ezt látom, ebben élek, itt élek. Még megpróbálok még egyszer úgy hozzáállni a kérdéshez, hogy részemről a legtöbb engedményt megteszem, és igyekszek mindenkinek a tőlem telhető legjobban megfelelni. Ha ez sem sikerül, akkor már teljesen mindegy, és talán elmondhatom, mi az, ami az utóbbi időkben annyira nyomja a lelkemet.

Akikkel naponta találkozom, vagy akik 'felnyílt szemmel' élnek mellettem tudhatják, hogy mire gondolok most, amikor ezeket a sorokat írom. Talán mindenkinek, aki mint gondolkodó ember jár a világban egyértelmű, hogy mi az, ami az év kezdése óta folyamatosan bomlasztja bennem a "képet", azt a dolgot, amivel anno ebbe az iskolába, a neves Eszibe jelentkeztem.

Adja az Isten hogy csak én vagyok túl lázadó szellem, aki nem hajlandó befogadni a tudást, amit átadnak neki. Remélem hogy a hiba bennem van, hogy én nem értékelem eléggé.. a törődést.

-slp

Szerintem ez az 'átkötözés a blogspotra' kicsit jegelve marad, ugyanis túl lusta vagyok hozzá, hogy megtanuljam, viszont itt tök fasza már :D

Magyarul maradok még :)

Jesolo.
FIGYELEM: MEGAPOST

Ismét régóta nem írtam. Néha egy-egy koleszos esemény után "ezt leblogolom" felkiáltással tértem vissza a szobámba. -pl az év eleji kollektív szecskáztatások, vagy a bemutatkozás után- de -mint látható- egyiket se írtam le.

Az olaszországi kirándulás persze teljesen más téma. Arra, ami nap mint nap történik velem, egy ideig emlékszem, talán pár dolog meg is marad, de ez az egy hét Jesoloban egy életre, egy összefüggő élményként marad meg, még akkor is, ha én csak "megfigyelő voltam";ráadásul egy olyan élményként, amit nem lehet csak úgy néhány mondatban lerendezni.

Azért nem kezdtem el rögtön leírni mindent, mert akkor egy uti naplót releaseltem volna most itt, és mert azt akartam -és tudtam- hogy pár nap szünettel nemcsak a kirándulás, mint nyers történet marad meg, hanem sikerülhet ennek a lelki/szellemi hátterét is érdemileg feldolgoznom.

szerk: igen, ezt mostanra még háromszor sikerült merthogy egy hete kezdtem el ezt írni, csakhát a lustaság az nagy úr.. :D

Magát a kirándulást nem nagyon részletezném.

Vmikor 05:30  körül indultunk Paksról, Cece felé, aztán Siófok, fel az autópályára, és onnan végig, le Szlovénián keresztül Olaszországba. Az út hosszú és unalmas, meg fárasztó volt, ami teljesen érthető. Az A-sok busza lerobbant odaúton, dél körül -ekkor kaptunk hírt róluk-. Egy parkolóban vártunk úgy egy órát hogy történjen valami -utólag: ahogy emlékszem, a kerekük meg volt lazulva (hiányzott csavar is?). bevontatták őket egy műhelybe, megcsinálták, de 20km után megint szar volt -ezt lehet poénból mondta valaki, csak úgy egy beszélgetésből hallottam ki-. hazaút menete simább volt, normális -nagy- időközönként volt a megálló, siettünk haza. Ami az osztálytársaimat illeti, itt már más volt a helyzet.
Jól lehetett látni, hogy odaúton mindenki: -huha Jelosolo, ezaz; Olaszország, bebaszunk mint állat, kurvajó lesz.
1 héttel később ez már: elegem van ebből a kibaszott országból, takarodjunk végre haza Magyarországra. faszom kivan, soha többé nem eszek pizzát/nem iszok; adjon valaki normális kenyeret/kaját.

Magával az országgal voltak bajok. Nem akarom fényezni, nagyon szokatlan volt. Előszöris hogy nem esznek kenyeret. Zsemlét sikerült vennem, amit -itthon kifejezetten utálok- másnaposan tudtam normálisan megenni. Első napon iszonyatosan kemény volt, de -szerintem- második napra kellően megszívta magát párával ami a szobában keletkezett a vizes törölközők/takarók/zoknik és egyébb kipárolgások során kerültek a levegőbe, és így az én zsemlémbe. Na nem mintha gond lenne, májkrémmel jó volt.

A tej, az valami borzasztó volt. Egyszerűen nem is tudom szavakba önteni, hogy lehet ezt a FOST meginni. De tényleg. Vettem 2 full különbözőt, 1:1-be ugyan az az: elsőre semmilyen, aztán ahogy hátrakerül a szar ízeket érzékelő ízlelőbimbókhoz, akkor rájösz, hogy ennek a löttynek elbaszott széna íze van. Szvsz a laktóz mentes tej pont ilyen, csak ezek kurvára nem azok voltak. Nah aztán a vajról ne is beszéljünk. Mire megtaláltam egyáltalán. Aztán ugyan olyan íze volt mint a tejnek. Szóval úgyértem hogy rossz, szokatlan, nemjó.

Közlekedni,építeni se tudnak. Megyek a főutcán: térkő, aszfalt, sétálóutca, körforgalom, térkő, másikfajta térkő, elfogy. A járda is. Elindulunk, 20m széles, jön egy fa, az összes kva gyökerét megérzi az ember, olyan ferdén állnak már a kövek a földön. Persze aztán esik az eső, és 3hekto víz áll a járdán. De aztán sétálsz előre, jön egy körforgalom, és egyszercsak úgy ott vége a járdának. De nemis úgy, hogy valamerre elmehess, hanem mint a tehenek, be kell kolbászolni a körforgalom közepébe, ami természetesen 3 sávos, mert itt olyan nagyonsok autó jár -nemértem itthon mértnem építettek még-. És ha sikerült átjuni, akkor sétálhatsz a főút mellett mint egy stoppos/kurva, persze 89km-t, és akkor odaérsz a bolthoz.

Az autók össze-vissza mennek, elmész mellettük és villognak. Mindenki leszarja a táblákat vagy hogy mi van felfestve az útra. De azért mellette veretnek a picsatudja milyen kocsijukkal, de a jogsit meg lv licenszre kapták.

Amin nagyot néztem még, az a kukorica.
-kukorica?!
Igen bizony. Ottvolt, a fél határ be volt vetve kukoricával. És megállok 1 pizzériába, mondom:
>corn or gtfo?
-what is corn?
Miaz a kukorica? Bazdmeg. Aztmég megértem, hogyha azt mondja, hogy nem szoktak kukoricát a pizzára tenni, mert az istenkáromlás, vagy valami. De ennek a pincérnek az ég világon lövése se volt róla, hogy mifán terem az a kukorica. Ugyan ez volt 1 másik pizzériába, ahova a szobatársaim sokat mentek.
Nah amúgy beigazolódott az, amit mondtam már ez elött is: Attól még hogy olaszba megyünk, az nem jelnti, hogy ott mindenki a születése, nemis, a fogantatása pillanatában beépítve megkapja a tökéletes pizzakészítés képességét. Mert én idáig akárhol kajáztam itthon pizzát, az mind megütötte azt a minőséget, amiben odakint szerencsém volt.

Hogy valami jót is mondjak, a szállásunkra nem lehet panasz. Igaz, hogy az ismert világegyetem legszélső pontján volt, a lehető legtávolabb a többi osztálytól, a civilizációtól, vagy mondjuk a bolttól, de legalább kényelmes volt.

A konyha rendes, modern, jól felszerelt volt. A fürdőszoba is értelmesen nézett ki -még bidé is volt-. Volt légkondi, meg tv, meg mosógép is. A redőny

gombnyomásra  ment fel-le, jobbra-balra. Tágas volt, kényelmes, jó. Jaés fűtés is volt, azmeg gyors volt.
Na igen, de ha már távolt volt mindenkitől, a tengerhez azért közel volt. Egész pontosan itt voltunk

Összességében a szállásban kellemesen csalódtam. Rosszabbra számítottam.
A másik ilyen dolog a part volt. Én ilyen Fjordok jellegű sziklás partot képzeltem el, ahol majd csak a vizet lehet nézni, de nem, végig masszív homokréteg volt amég a szem ellát. A víz ugyan nem volt olyan tiszta mint mondjuk a Horvát oldalán a tengernek, de ott nem is homokos a tengerpart.
A víz hideg volt, de pl a 2 órás homokvárépítésem után rendes meleg volt a víz, amikor bementem hogy lemossam magam.

Az egész ottlétünk alatt jó volt az idő, máramikor a szabadban kellett lenni, azaz Velencében és Padovában. A szabadnapokon -logikusan- esett az eső -és pláne logikusan- az utolsó szabadnap sütött a napocska.


Tehát ez volt a szállás, az odaút.

Az ottlétem alatt az 'éjszakai életben' passzív szerepet töltöttem be: figyeltem, hogy ki milyen hülyeséget mond, meg hogy nem-e akar valaki befutni a vízbe holt részegen, és hogy kimenthessem. Mondjuk egy ilyen kimentés valószínűleg úgy zárulna, hogy engem kell kimenteni lévén hogy nem tudok úszni, de nem baj, azért az életmentő szándék végig bennem volt.

Mint mondtam, eléggé nagy volt a távolság, úgyhogy éjszaka közösen a fiúk átvándoroltak a lányokhoz, aztán vmikor 2-3körül hazatámolyogtak. Az az első alkalommal eléggé nehéz volt, mármint eltalálni a lányokhoz. A Berta akart mindenáron átjutni a barátnőjéhez, énmeg, mivel egy szobába laktam vele, és kvára semmi dolgom nem volt, elmentem vele, megkeresni a D-seket.
Hát.. afasz nem gondolta hogy ilyen geci messze laknak, márbocs.

2 óra bolyongás előzte meg az odatalálást. A legszebb az volt, hogy már 4x berendezkedtünk, és akkor telón nem tudtunk senkit se elérni mert:
-nem vette fel
-nem költöztek be
-beköltöztek de nem tudják elmondani hol vannak
-beköltöztek, el is tudják mondani hogy hol vannak, de csak a 4 falat látják, mást nem, mint ahogy a Roland is meghatározta a szobája pontos koordinátáit.

Végülis, 40percnyi sétálásra volta a lányok. Aztán másnap volt aki azt mondta hogy 30perc alatt hazaért, 3. nap már volt akinek csak 20perc volt. Én max rocketjumpolva értem volna haza olyan gyors, mert az kurva messze volt, ah, kész.

Amúgy nem is lett volna ezzel gond, csak első nap, amikor pár c-s megjelent nálunk, ittak, aztán ment az óbégatás az utcán; énmeg untam magam, meg a márk is, aztán eldöntöttük, hogy akkor sétáljunk el a D-sekig....

Aznap tehát: elmentünk a csajokig (1) visszajöttünk (2), Berta, Márk, Én. Berta visszament, Szabó utána, aztán én meg a Márk (3). Utána "hazahoztunk" mindenkit, tehát Márk, Berta, én + megvártuk a Szabót illedelmesen^. Az 4x40perc. Nemgáz, utána 3napig úgy fájt a lábam, mint a segg. Lehet nem pacskerba kéne túrázni, meg a tengerparton sétálgatni kilómétereket. Szét tolta az egész talpamat a homok, borzasztó volt.

Az éjszakai "randalirozásból" másnapra probléma lett, ugyanis feljelentették a csoportot. Én úgy tudom, hogy az A-sok nem találtak haza, és becsöngettek mindenhova. De hallottam már ezt C-s kiadásba, meg teljesen más történettel. De a lényeg: az, a távoli bagázs keverte a szart. Ezért volt jó, hogy messze laktunk, mert közünk nem volt hozzájuk VISZONT ha őket elküldik, miis megyünk. És az mégis milyen dolog lett volna már, ha az isten háta mögötti senki részeg ember miatt én nem süttethetem a picsám a strandon vagy táthatom a pofám velencébe, amikor közöm nincs a világ faszán hozzá?!

De még jó, hogy "kaptunk egy utolsó esélyt" aka nem történt semmi. Belogoltunk, aztán jött az aquapark.
Nekem ez teljesen új volt, sose voltam még ilyen helyen, sőt, nem is akartam bemenni. De végülis nem úgy jártam mint az Áron, aki gyak. sétálni ment be a parkba drága pénzért. Én alapjáraton nem szeretem a csúszdákat, kiskoromba se szerettem őket. De ottvolt a spacemaker (igen, a villám a p elött tényleg egy s betűt akart formálni). 42m magas 60°-ban lejt, az út 3/4-e szabadesés, 100km/h. MEGBASZ EMBER. Hátaz kész volt. Először ilyen mit sem sejtően mentem fel, mondom jólvan jó poén, beülök aztán placs, lentvagyunk, aztán a nagy lófaszt. Levegőt se tud venni az ember közbe, mert csak esik mint az állat. Ha elég nehéz a csónak, akkor csak tolják a többiek lefelé, és izomból kell kapaszkodni, nehogy kirepüljön valaki, de annyira félelmetes, és lélegzetelállító, hogy rendes lélekjelenlét kell ahoz, hogy nehogy elengedjem a fogantyút.

4x mentem fel. De volt aki 12x. Nem is a lecsúszás volt a legnehezebb, hanem amikor végre a halál közeli élményből sikerült kikászálódni, ki LOLoztad magad, aztán fel kell mászni megin a 10-re, hogy leessél, kissé fárasztó.

Volt ennek egy tesója a Scary Falls, ami teljesen sötét volt. Na, ezt ott basztam el, hogy meghallgattam a többiek élményét róla: "tök sötét, és csak villog, és akkor megáll, és hirtelen leesel a picsába". Jakösz. Én már felfelé is ordítottam, nemhogy lefelé. Amúgy tényleg, amikor lelassul a csónak, és egy spacemaker jellegű zuhanás van a végén, az megintcsak megintcsak élinkíti a bélmozgást aka csoda hogy be nem tojik az ember. Jóvolt, összességében.




Ahogy mondtam az elején, szabadnapon mindig rossz idő volt. Tehát most pont az következik. Ebben az volt a jó, hogy kicsit sikerült összeszedni magunkat, kipihenni, regenerálódni. Este persze ment mindenki át a csajokhoz. Ez este még énis elmentem, de végülis hamar megállapítottam, hogy gyakorlati haszna annak
hogy ott legyek nincs, max ilyen kis pulikutyának nézhetnek, hogy mindig futok valaki után.

Velence következett másnap. Szépen sütött a nap, hajóval közelítettük meg a várost.
Őszintén megmondom, nem nagyon volt kedvem Velencéhez, sosem vonzott az a város.
De jólvan, bementünk, és -naivan- gondoltam, hogy majd valamilyen csoportba megyünk. Nem teljesen így lett.
A szabadság, amit kaptunk, ami gyakorlatilag az indulástól a mienk volt, ide is kiterjedt. Csak sajnos borzalmasan rövid időnk volt arra, hogy  tényleg felfedezzük Velencét. Ez egészpontosan 3 óra volt. Azért én elmondhatom: szerintem kicsit többet láttam velence valódi énjéből, mint a többiek.
Egészpontosan azért, mert eltévedtünk.

Nem szemrehányásnak, de ha nem megyünk a lányok után, akkor nem tévedünk el.. szerintem. Vagy legalább még időben visszafordulhatunk.

Épp követtünk pár tanárt, nem is tudom kikkel.. aztán szép lassan kicserélődtek az emberek körülöttem, és a tanárok is.
A végén egy kis csapatban egy téren álltunk össze, és egy kiüresedő utca felé mentünk. Én, Balázs, Hesser, Mikola, Szabó.
Így mentünk, először egyenesen be egy zsákutcába. Abból ki, aztán csak haladtunk előre. Néha bevillant 1-1 "san marco tér erre" tábla, de nem mentünk sokra vele. Aztán egyszercsak megpillantottuk a Fruzsi, Ivett, Szegedi - társaságot. Csatlakoztunk hozzájuk.
Ezzel még nem is lett volna gond, mentünk előre szépen. Volt térkép is, csak betájolni nem tudtuk magunkat. Én megjegyeztem, hogy merre van a tenger, merre tartsuk magunkat ha ki akarunk jutni. Másfél órán keresztül próbáltunk kijutni, de ez gyakorlatilag a "még jobban eltévedés" része volt.

Aztán ott lett tele a pohár, amikor buszok jelentek meg. Gondoltam itt már vmi keményebb lehet, ha rendes járművekkel tudnak már járkálni. Megkérdeztem 1 csávót, h merre kéne menni a San marco tér felé. Előre mutatott. Akkor parkolt be pont 1 vizitaxi. Ő meg jobbra mutatott. Azt mondta, hogy menjünk át itt 4 csatornán aztán ottvagyunk.

Ok, 1, 2, 3, 4, 5, 6, és nem volt meg. Aztán eltűntek a san marco táblák is, fasza volt minden. Na és egy ilyen pontnál a tenger felé vettem az irányt, és ki is jutottunk a sétányra. Ahol egy darab ember nem volt, pedig kvaszéles volt az út. Gyanusnak tűnt, és én haladtam előre, mert nem voltam biztos benne, hogy eltévedünk-e még, és már igencsak a vége felé jártunk az időnek.
..de aztán megláttuk azt a nagy hirdetésbe burkolt épületet, aminek a közelében kikötöttünk. Tudtuk tehát hogy jó felé megyünk. Én azért megállítottam 2 csajt, ők is turisták voltak, és kérdeztem, h tudják-e merre van a San Marco tér. Mondták h: "igen, erre végig, aztán balra aztán sSsZzzHH" ok thx sietünk.
Megyünk, megyünk, fordult balra az út, csak az volt kibaszott problémás helyzet, hogy teljesen megfordult az út, mert kiderült, hogy egy sziget csücskére kerültünk.

Ahogy bejött a tengeröböl, annyira elkeskenyedett, hogy nem tűnt fel, amikor átsétáltunk felette.
A következő híd nagyon messze volt, odáig nem lehetett volna elsétálni, ráadásul nem volt sétány a víz mellett -ahogy írtam az elején: megy a járda aztán eltűnik effektus (itt most megy a semmi, és egyszercsak járdává változik)-. Akkor kötött ki egy hajós, mondom jolvan, kap egy kis pénzt, vigyen át minket.

Ekkor ért utol minket a 2 turista csaj, és mondták h ne ide, ez drága, ott a sárga bódé -vizi busz-, szálljunk be.
Rendbe, beállunk, mint aki jól végezte dolgát.. aztán benyögöm hogy: kmh.. jegy nem kéne?
Jaigen, lehet kellene jegyet venni. CSakhát nem tudtuk. A 2 csajszi mondta, hogyhát az sajnos a túloldalon kellett volna. De nem szokták nézni a jegyet.

...hát jó, hányan vagyunk? 8-an? Fasza, akkor let's blicceljünk. Ahogy odaértünk a megállóba amúgy, 2percre rá jött a busz. Felszállunk szépen, állunk, meg se mer moccanni senki. Kikötünk, leszállás, és IGEN BAZDMEG BLICCELTEM VELENCÉBE 8AD MAGAMMAL, szétbaszott a büszkeség. Ottvoltunk a téren, eszisek is megjelentek, sikerült visszatalálni.

Azért megjegyzem, csak párszor makkoltunk: full véletlen olyan embereket kérdeztem meg, akik tudták, és ők is oda mentek, ráadásul segítettek is.
Odaértünk a buszhoz, 2 percel elötte. gyak ha megállunk szusszani egyet már lekéstük. felszálltunk, és senkit se kérdeztek meg.
Úgy volt még indulás elött: ha valakit elkapnak, nem hagyjuk el egymást. Én kitaláltam már, ha gáz van, odanyujtok egy 50est, és hogy ne tartsuk fel egymást.

(Így utólag ez nagyon filmes megoldás, nemtom mennyire vették volna a lapot :D)

Igaz hogy nem láttuk az érdekességeket velencében, de a várost jól megnéztük, az elbaszott kis szűk utcákkal, együtt.


A következő nap pihenő volt megint. Ekkor kezdtek kialakulni kissebb feszültségek egymás közt. De majd a végkifejledtet írom..

Padovába mentünk, ahol 4 óránk volt, igaz elhanyagolható mennyiségű látványosság volt. Megnéztük az egyetemet, aztán gyakorlatilag 3:40percen keresztül a piacon kóvájogtunk, meg kajáztunk. Padovával nem lettem gazdagabb.

A következő napon szünnap volt megint. Ekkor végre az idő is jó volt egész nap, lehetett pancsolni meg dögleni a nap alatt.

Aztán aznap este már kezdődött a pakolás. Másnap, szombaton, szeptember 19-én indultunk haza. Szokás szerint mi keltünk legkorábban, és persze 1 órát vártunk, de én erre számtottam is, nem is lepődtem meg rajta.

Hazaúton aztán kiadott mindenki minden feszültséget ami a másik hülyeségei miatt felgyülemlett benne a hét folyamán. Ezt megfigyelni volt számomra a legviccesebb.

Ugye mindenki úgy állt össze, hogy lesz 1 fasza szoba, jól elleszünk egymással, haverok vagyunk úgyis, aztán jó. Csak a gáz az volt, hogy ennyi ideig összezárva egymással nem mindenki volt. Főleg a Hesser meg a Beni.
Sok helyről hallottam vissza, hogy megette/megitta valaki a másik piáját, vagy egyszersem takarított össze maga után stb..
Ez teljesen jogos, de nem feltétlenül beosztani kéne a dolgokat, hanem becsület alapon működtetni. Persze aki életébe nem látott még ilyet, annak nehéz.

Nálunk jól működött. Kaptam szendvicset pl, aztán éjszaka amikor mindenki aludt, elmosogattam, meg felsöpörtem, meg elpakoltam. Közbe úgyis tudtam pofázni a Bertával, és jóvolt úgy. Szóval így önkéntes alapon, nem ugyan abban a műfajban, de kiegyenlítettük a számlát... szerintem.



Na de összességében ez lett volna Olaszország. Történt még csomó minden, de arra már se időm, se energiám, se helyem nincs, és még hitelesen se tudnám visszaadni.. mindenre nem emlékszem pontosan.

Ha egy rövid mondatba kellene összegeznem az egészet, azt mondanám: jó volt.
Jó volt ott lenni, jó volt ott élni ahol, jó volt a társaság, az idő. Az ország, a szokásaival, a kajájával, nekem nem jött be. Nyugi, nem az olaszokkal van bajom: engem nem vonzanak ezek a tengerparti meleg éghajlatú országok a kirándulásra. Hogy megyek az utcán, és dög meleg van, pálmafák, homok. Inkább legyen kicsit nedves, sima fákkal, és hívjuk Angliának;vagy legyen lapos mint az alföld, csak Dánia a neve;esetleg pakoljanak rá pár malmot, és Hollandia; vagy atomerőművet, és Csernobil ; Kreml-t, és Moszkva, vagy parlamentet meg Lánchidat, és Magyarország.

Jó volt hazajönni. család, rendes kaja, net, kolesz, elsősök, ágyaztatás, minden szépen a régi kerékvágásba.


Ez is elkészült, jóéjt mostmár mindenkinek.
-slp

(rossz) Szokásomhoz híven megint nem blogoltam egy csomó idelye. Persze aki régóta olvas, ha netán lenne ilyen, az tudja, hogy minden nagyobb intervallum elteltével szoktam összefoglalást írni, hogy mi történt úgy összességében, talán még valami extra következtetésre is jutok.

Ami a nyaramat illeti, furcsa volt. Kevés dolog történt, és keveset is kellett dolgoznom. Az elmúlt években rendszerint apumnak kellett segítenem, vagy a pincében, vagy a balatonon a nyaralóban, vagy mindkettőnél egyszerre. Az idelyi nyár viszont laza volt. Nem is gondoltam, sőt, a végén már kezdett kicsit lelkiismeret furdalásom lenni, hogy nem csináltam semmit. Persze ha kellettem, akkor ugrottam egyből, márcsak azért, mert kurvára untam a fejemet néha a gép elött.

A nyár szokásosan úgy indult, azzal az érzéssel, ami már kezdett beállni az elötte levő hétvégék folyamán. Véget ér a kolesz, leülhetek végre a saját gépem elé, kb 2 óra alatt összeszedek minden információt, amiről lemaradtam a hét folyamán, és akkor ottvan a tálcán a messenger, meg a firefox, és állnak egyhelyben, és igazából nem történik semmi. Tehát punnyadás van.

Az első pár nap/hét borzalmasan unalmas volt. Elkezdtem unalmamban 4chant tanulmányozni, meme-ket megismerni, és ezzel bizony eléggé sok idő eltelt -hál' istennek- és egy teljesen gátlástalan és anonim világot kezdtem megismerni. Felvenni ennek a helynek az értelmi szintjét, és a ritmusát.. hát bizony el fog tartani még egy ideig. De jó poén, mert senki se ismeri, mármint a közvetlen környezetemben.
Nagyjából ez volt az összes számítógépes lépésem a nyáron. Új képbe is belekezdtem, ami sajnos már meghaladja az én képességeimet, nem is tudok vele sehogy se elkészülni. Valószínűleg nem kéne minden képemnél emelni a lécet, akkor több képem lehetne.. így viszont mindig arra hajtok, hogy jobban sikerüljön az előzőnél.
Ami azt illeti, fogalmazhatunk úgy is, hogy "alkotói válságomat élem", márha tekinthetjük ezt válságnak, illetve magamat alkotónak :D
Remélem csak a koleszos ingerek nélküli hétköznapok miatt vagyok így vele, és majd a kínok és nyomás alatt megzavarodott elmém szép szines, fényes, szürreális, absztrakt képeket fog kivágni, amikor ledobja majd az ékszíjjat, és kibaszódik a biztosíték az év folyamán.


Voltam a nyár elején a SceneCON nevű demopartyn, ami nagyon jó volt. Ez egy viszonylag kis parti volt -úgy gondolom :)- de szerintem "bemelegítésnek" tökéletesen megtette. A hangulat jó volt, és egy csomó okos ember közt lehettem.
Szeptemberben lesz a Function party, amire igazából, tervezetten el akartam menni -a scenecon csak így útközben villant be, egyik pillanatról a másikra- , de sajnos akkor leszek olaszban az évfolyammal, úgyhogy ezt ki vagyok kénytelen hagyni.

Nyaralás szempontjából ez az év sűrű volt. Összességében olyan 3-4 hétnyi napot töltöttem a balatonon. A nyár közepe tájt 2 hetet egy húzásban. Jó volt, a víz is, de igazából én ott csak pihenni szoktam. Apum mindig baszogat hogy menjünk már le a strandra, de én csak fekszem tovább odabent.. :)

Találkoztam sokat pár régi osztálytársammal. Atillával meg Marcival egy este járkáltunk a városban. Ekkor láttam igazából testközelből a "teen-core"-t, azaz a piactéren összpontosuló tizenévesek társaságát. A piactér, úgy látom, gyakorlatilag egy központi találkozóhely. Sokan ott kezdik az éjszakát. (Hiába, paraszt egy város ahol lakok, mondja valaki azt hogy nem, ezek után :D)

Markóval is sokat találkoztam, régi cimborám. Összeültünk az ő szülinapján, meg az enyémen. Átjött, pofáztunk, stb.. Vicces azért néha, amikor leadom neki a drótot arról, hogy mi is folyik manapság a neten. Pl tegnap amikor ismertettem neki, hogy mi is az a 4chan. Az ilyen egzotikus dolgokat mindig tőlem tudja meg, és úgy terjed el. (Hát pl anno az "oké májkül" nálunk már rég lejárt lemez volt, valamikor mondtam neki, aztán utána azon röhögött a fél iskolája.. D)

Gergővel is sokat találkoztam, csak a szokásos helyzetjelentések, ki mit csinál, mit hogy kéne, aztán üljünk le, és nyomjunk egy kis audiosurföt :D

Egy dolog maradt már csak, a végére, ez pedig a jogsi.
Elkezdtem a nyár elején tanfolyamra járni. Azért nem írtam idág, h nehogy elbízzam magam, vagy valami, inkább a végén csak így közreadni a hírt :)
Ami azt illeti, nem vagyok egy olyan "vezető" tipus. Most egy más értelemben persze. Egy csomó gyerek alig várja, hogy 14 éves lehessen, és segédmotorra jogsit szerezzen, de 16-7 évesen már alig várják hogy mehessenek kocsira jogsit csinálni, merthát az mégiscsak kocsi, beleférnek 4-5en, üvölthet a zene, és veretheted :D
Az egész annyira nem érdekelt engem. Igazából csak azért mentem, mert a szüleim nagyon nyomatták már.. de mondjuk tavaly is szerették volna, ha már megcsinálom, de sikerült elnaponlom (egy évvel :D).
Aminek örülök, az az, hogy az autós iskola, ahol voltam (Papp autós iskola) azt mondta, hogyha minden jól megy, akkor meglesz a nyáron a jogsi. És minden jól ment, és meg is lett. Tehát állták a szavukat. Ennek nagyon örülök :)
Minden sikerült, szépen elsőre. A kressz, a rutin és a forgalmi vizsga. Az utóbbi pont tegnap, reggel 8-kor. Büszke vok magamra, rövidesen mehetek amerre akarok ^^

De amgy, így mindent összességébe véve, ez egy unalmas nyár volt. Aki idáig eljutott,levonhatja azt a következtetést, hogy a semmiről írtam megint 4000 karaktert. Így igaz. Nem tudok visszaemlékezni semmi olyan kiemelkedő cselekedetre, ami lényeges lenne.

Volt a nyáron pár postom, ezek közül a wlm nevű a legolvasottabb (292 olvasás). Nem értem hogy honnan ennyi, semmivel sincs jobb statisztikája mint egy másiknak. (Úgyértem nem látszódik hogy valami keresőszóval jutottak volna ilyen sokan el hozzá.)
Ezek voltak, kép híján, a nyár kis szellemi termékei. Nagyon remélem h nem apadtam el, mint egy tenén, mert eléggé kevés képem van, nem túl hosszú portfolió ez idáig.

Nah de elég a pofázásból, részemről ennyi volt. 1 nap van még hátra, amit itthon tölthetek. Ez pedig a holnap. Hétfőn megyek az okmányirodába, délután pedig a 2-es komppal, én, immár 4-es, végzős, érettségizős, olaszos, szecskáztatós, koleszos, kocka, rajzoló, meg mindenpicsaként vissza fáradok a koleszba. Remélem ez az év se lesz rosszabb, mint a tavalyi a koleszban, mert akkor minden frankó lesz.

A hátralevő napokat mindenki használja szépen ki.
Üdv,
-slp

 [Ez a post geek (kocka) tartalmú!)

Eléggé általános post címet adtam meg, remélem sokan eljutnak majd google-n keresztül hozzám, ha majd indexelve leszek :D

Már egy idelye kezd felbaszni, hogy -szerintem- mióta Flash 10 van, azóta én lassabb vagyok. Régen, elfért egymáss mellett egy csomó flash embed, és nem igazán rántotta magával a gépet, most viszont egy szaros myviptől 100%on a proci, de csoda hogy nem fagy ki a feladatkezelő hogy túl magas az érték, nem fér be a memóriába, nem igaz már. Aztán még egy youtube, és fagyok izomból.
Régen ez nem így volt.
..de régen Firefoxot is használtam.

Fogtam pár oldalt, amik rendszerint megakasztották a gépet, vagy csak simán, a "napi rutin" része, hogy megnézem őket. Pont ma tettem újra a notimat, kapóra jött. Gyakorlatilag semmi se volt rajta, csak a legutolsó Google Chrome, és a legutolsó Firefox. Meg Flash player.

15 oldalt néztem meg, ötös csoportokba.
Amikor megvolt az első 5 oldal, utána kiléptem 4ből, és a legelső oldalon, amit a csoportból megnyitottam, arról az oldalról visszamentem a kezdőoldalra. Tehát ugyan oda, mint ahova a böngésző magától ment, amikor először elindítottam.
Ezt azért, hogy lássam, hogy a böngésző mennyi hülyeséget tart fejbe, amikor már tök nem kéne neki.
Az egész végén mind a 15 oldalt megnyitottam, hogy úgy összességében mi lesz az eredmény, aztán pedig friss böngészővel -hogy ne legyen tele baromsággal a browser feje- néztem meg megint a 15 oldalt.

 

Látszódik szépen, hogy hogy rakódtak egymásra az oldalak. _home-nál megcsappant. Firefox az amúgy ott is növekszik, ha csak arra a 3 oszlopra fókuszáltok. Chrome is, de nem annyira jelentős.
Amúgy jól látszódik. A Google Chrome végig több ramot zabál. Főleg amikor elindul a Flash. Csak példának, mert figyeltem: a napiszar.com-nál 160mb ramot tett ki csak a flash player.
Én nemtom ez kvára nem egészséges. Hát a NFSU2 160mega. Vagy egy picit több .D

A végén az utolsó két oszlop, mint már említettem, az összes oldal.

Ezen a másik képen az egyes oldalak memóraigénye van. Mint feljebb mondtam: a napiszar, a sok embed miatt bizony elterpeszkedik szépen. Látszik hogy hol kezd dolgozni a Flash.
Ez amúgy nem az oldal hibája, a Firefox egész jól kezeli a problémát.

Az oldalak amiket megnéztem:
nyuuz: főoldal, le az aljára, és fel; mert: sok kép van.
ize : főoldal, le az aljára, és fel; mert: sok kép
szanalmas: főoldal: le az aljára, de még mielött betöltené a következő oldalt, fel; sok kép miatt.
legalja: főoldal, le-fel. ; képek
pto: főoldal, szintén. ; képek, meg mert a scholl itt nálam mindig szaggat :D
napiszar: szintén ; rahedli embed miatt
puruttya: szintén ; sok embed
4chan: /b/ . Képek miatt, meg mert kíváncsi voltam hogy mi változott :D
lohere: /b/ szintén.
devianart: szintén ; kiló javascript, sok kép.
myvip: főoldal , login, adatlapom , látogatók , 1 meghatározott ember, fel-le; mert: sok reklám, villognak összevissza :D
iwiw: profilom , csajok és pasik , 2 fullrandom kép; mert: ajax
freeblog: mióta az eszemet ismerem lassú nálam, csak azért
wikimapia: új felület óta lassú volt nálam; ahogy betöltődött az oldal, ott ahol van, a lehető legmagasabbra zoomoltam, megvártam amég betölt, utána h mennyi ram.
google_maps: betölt, átmásztam londonba, és utcanézetbe a 2. O-betűhöz böktem, csakhogy ugyan azt a képet dobja ,) Teljes körbenézés, majd hogy mi az eredmény.

Mint látszik, olyan oldalakt néztem, ahol sok kép, és embed van.

Nah hát így végülis az eredmény az lett, hogy ha csak 1 oldal van megnyitva, a Chrome jobban teljesít. Feltéve ha az a főoldal ,)


Tehát ha számokat nézzük, a Firefox jobban gazdálkodik a rammal. Azért nem mindegy, hogy 15oldaltól kifekszik az ember, mert éhen döglik a ramhiánytól, vagy egy jegyzettömböt el tud még indítani a kedvenc oldalai mellett.
Vagy egy wlm-et.

Nah ennyi. Ez egy ismeretterjesztő kategóriás post volt. Ilyen jellegűek kerülnek ebbe a kategóriába a jövőbe ^^

Jóéjt,
-slp


Megj: mégis ki a fasz akar 15 oldalt egyszerre nézni?

Hát pl én :) De elég csak megnyitni nyuuzt, izet, meg szanalmast, ott találni 4-5 érdekes linket, aztán már hopp meg is van a 15.
Bazdmeg youtube-ot le is hagytam :\

 

Nem jellemző rám, de azért egyszer 18 éves az ember, úgyhogy megleptem magam egy kis képpel^^,

 

Jóéjt
-slp